Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - NAPLÓ - KRITIKA - Mészáros László: Költők és jegenyék

vállalkozás jelentősége különösen a háborús években fokozódott. Szervezői mindent elkövettek, hogy a bécsi döntést követően a számában jelentősen megcsappant szlovákiai magyarságot értékes olvasmányokkal lássák el. A felszikráző nacionalizmus, a szlovák fasizmus tobzódása közepette megjelentették Mártonvölgyi László két kötetét: Zarándokút on a Kárpátok alatt (1940); Emlékek földjén (1941). Az elsőben a magyar irodalom szlovákiai kapcsolatait, kulturális és történelmi emlékeket feldolgozó írásai kaptak helyet. Talán néhány cím Is érzékeltetni tudja a kiadvány jellegét, helyzeti energiáját: Az első magyar könyvről (a Jókai kódex), Magyar jakobinus Nyitrán (Táncsics Mihály), Dalok a homályból (Komjáthy Jenő), A murányi vár regénye (Gyöngyösi István), Ahol az első „deákos" poéta verselt (Baró- ti Szabó Dávid) stb. A másodikként említett kötetben összegyűjtött regéit-mondáit tette közzé. Mindkét kötet írásai témájuknál, jellegüknél fogva a béke- és szabadságszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás eszméit erősítették az olvasókban, s közvetve az elnyomók elleni küzdelemre biztattak. S amikor a fasiszta államhatalom minden magyar nyelvű folyóiratot betiltott Szlovákiában, a Híd kísérletet tett a folytonosság biztosítására. Rendszertelen időközökben — hogy a hatósági rendeletet kijátsszák — megjelentették a Magyar Album című kiadvány tíz kötetét. Olvasmánynyal látták el egyrészt a szlovákiai magyar olvasókat a legnehezebb időkben, másrészt közléshez juttatták a hazai és a szomszédos országokban élő haladó magyar írókat. A római számokkal jelölt, egyenként kb. százoldalas kötetek belső elrendezése a folyóirathoz hasonlított. Állandó rovataik segítségével igyekeztek felölelni a kulturális és irodalmi élet minden területét. Az egyre szigorodó cenzúra és politikai nyomás ellenére megkísérelték átmenteni a Híd eredeti eszmei-művészeti célkitűzéseit: a haladó eszmék, a kulturális közeledés gondolatának terjesztését. Rendszeresen közölték a cseh, a szlovák, illetve a szlovákiai, erdélyi, bácskai és magyarországi haladó magyar írók műveit. Munkásságukra jellemző, hogy az évforduló alkalmával cikket közöltek József Attila halálának körülményeiről, elhanyagolt szárszói sírjáról, s megjelentették a Mondd, mit érlel..., az Eperfa és a Mama című verseit.

A Híd-at elsodorta a háború pusztító örvénye, de eredményeinek legjavát haladó

hagyományaink értékei között kell számon tartanunk.

Mártonvölgyi László gyorsan aktivizálódott a „jégtörő és gyümölcshozó Február” után. Felelevenítette és közzétette kultúrtörténeti írásainak legjavát, gyakori munkatársa lett csaknem minden magyar nyelvű hazai lapnak. Főként tárlatokról, hangversenyekről és más kulturális eseményekről írt tudósításokat, de figyelemmel kísérte társadalmi és kultrális életünk minden jelentősebb mozzanatát. Személyében a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalmi törekvések egyik utolsó tanúja és cselekvő részese távozott köreinkből. Életművének legjobb eredményei nemzetiségi önismeretünk és öntudatunk alkotói elemeiként élnek tovább.

Szeberényi Zoltán