Irodalmi Szemle, 1985

1985/7 - FÓRUM - Ankét a kritikáról: (A szerkesztőség kérdéseire válaszol: Alabán Ferenc, Dénes György, Fónod Zoltán, Klimits Lajos, Mészáros Károly, Rácz Olivér, Révész Szilvássy József, Tóth Károly)

A szakmai és a politikai felkészültség csakis dialektikus kölcsönviszonyban képzelhető el. Az a kritikus, aki nem látja a társadalmi összefüggéseket, az adott műalkotást sem tudja megérteni és objektívan értékelni. Nem jut el az életünket, közösségünket mozgató törvényszerűségek gyökereihez, és önmaga számára is képtelen kialakítani egy olyan esztétikai értékrendet, amely összhangban van társadalmunk kultúrpolitikai célkitűzéseivel, formálja a kulturális értékek létrehozóinak és befogadóinak személyiségét és szocialista tudatát.

3 „Ha a műalkotás értékelésekor a kritikus nem lát és nem gondolkodik marxista esztétikai fogalmakban, nem értheti meg a mű lényegét és jelentőségét" — írja Daniel Okáli 1981. július 9-én, a Pravdában közzétett cikkében.

Ľudovít Pezlár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára Az irodalomkritika eszmeiségéért című cikkében pedig a következőkre hívja fel a figyelmet:

„Teljesen világos, hogy a terminológiának megismerési és noetikai funkciója van. Persze nem arról van szó, hogy egy kritikus varázsigeként használja a marxista kifejezéseket, de aki ezen a téren megalapozott, komoly munkát akar végezni, az nem kerülheti el őket.. .”

Nyilvánvaló tehát, hogy objektív, valós művészettörténeti-(irodalomtörténeti]-esztétikai értékrendet csak az a kritikus tud kialakítani, aki tudományos felkészültséggel, a marxista—leninista esztétika eszközeivel közelíti meg a műalkotást.

Nem állítom, hogy kritikusaink nem próbálkoznak bizonyos művészettörténeti (irodalomtörténeti]-esztétikai értékrend kialakításával, ez azonban tudományos megalapozottság nélkül csak ábránd. Ezért aki rendszeresen figyelemmel kíséri a sajtóban megjelenő műkritikákat, annak az lehet a benyomása, hogy kritikánkat az esetlegesség, a felszínesség, az igénytelenség jellemzi.

Az, ha kritikánk szervezett formában, meghatározott keretek között dolgoznék, még nem biztosítaná a kritika színvonalát. A lapok főszerkesztőinek, rovatvezetőinek és természetesen a kritikusoknak kellene elgondolkozniuk, átértékelniük munkájukat, hogy valóban betöltsék a társadalmunk által nekik szánt szerepet.

Az. írószövetség magyar szekciójának van egy kritikai részlege, amely a fiatal kritikusokat is szép számban tömöríti. A részleg feladata az lenne, hogy irányt mutasson, neveljen, vitákat és műértékeléseket szervezzen, hogy a fiatal kritikusok és irodalmárok szemében is szakmai és elkörcsi tekintélye legyen.

Gustáv Husák elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a kongresszusi beszámolóban ezt mondta a fiatal alkotókkal kapcsolatban:

„Az alkotó szövetségeknek, a kulturális minisztériumoknak jobban kell gondoskodniuk a fiatal alkotókról, politikai és művészi fejlődésükről, de arról is, hogy sajátságos művészi megnyilvánulásuk keresését ne csupán a feltűnési vágy, hanem elsősorban társadalmi felelősségérzetük vezérelje.”

4 A műkritikára minden civilizált társadalomban szükség van. A szocialista társadalomban, ahol a műkritika megkülönböztetett megbecsülést, figyelmet és rangot kapott, arra hivatott, hogy formálja a dolgozók szocialista tudatát, és fejlessze esztétikai ízlésüket. Ez állandó, folyamatos és egyszersmind perspektivikus feladata a szocialista műkritikának.

A. rendszeres műkritika hiánya valóban érzékeny veszteségekkel járhat a művészet további fejlődésében, de a társadalomban is. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Gustáv Husák elvtárs a kongresszusi főbeszámolóban a következőket mondta a kultúráról és a művészetről, amelynek a szocialista műkritika értelmezője, értékelője és népszerűsítője:

.. „Életünkben pótolhatatlan szerepe van a kultúrának és a művészetnek. A szocialista társadalom hozzáférhetővé tette a dolgozók széles tömegei számára a kulturális és művészeti értékeket, új, soha nem volt, kedvező feltételeket teremtett a kultúra és a művészet fejlesžtéséhez.

Csehszlovákia Kommunista Pártja arra törekszik kulturális politikájában, hogy állandóan növelje a művészet társadalmi szerepét; a művészet feladata, hogy hozzájáruljon a dolgozók széles rétegeinek valódi értékekkel való gazdagításához, a szocializmus és a kommunizmus eszméi iránt érzett tettre kész viszony elmélyítéséhez, a szocialista életmódnak, az emberek kulturális és társadalmi aktivitásának a fejlesztéséhez. A szó-