Irodalmi Szemle, 1985
1985/7 - Mészáros László: A Górebi kráterek (elbeszélés)
— Góreb ura üdvözöl benneteket! — tárta szét a karját Theróf. — Az Égi Király növessze hosszúra a szakálladat — hadarta el Czippár a legsemlegesebb üdvözlést. Najáth sietett fölénybe kerülni: — A Földi Király rendeletét hozzuk, amelyben... — Tudok a rendeletről — szakította félbe Theróf a tanácsost. — A vendégeim vagytok, kövessetek! Endor volt az első, aki megugratta a lovát. Ogy illett volna, hogy Czippár és Najáth fogják közre Therófot, de az öreg tanácsosok valamiképp elmaradtak a vendéglátótól. Endor bátran Theróf mellé lovagolt, elvégre ő is a felderítők vezetői közé tartozott. — Endor vagyok, a földmérők vezetője — válaszolta Theróf kíváncsi pillantására. — Üdvözöllek, fiatal barátom! Kapóra jött, hogy a többiektől némileg elszakadva, az élen lovagoltak, Endor így bátrabban kérdezősködhetett. — Talán csak nem Nathánéktól tud a fennsík felkutatását előíró királyi rendeletről, Theróf uram? — De bizony azoktól — bólogatott Góreb ura. — Itt vannak még? — Már három napja elindultak a fennsík felé ... — Hogy tudhattak ilyen óriási előnyre szert tenni?! — csodálkozott Endor, s értetlenül megrázta a fejét. — Péthortól a folyón ereszkedtek lefelé. — A folyón? Nem értem . .. — Volt velük egy furfangos fickó, Akabnak hívták, az eszelte ki. Fából olyan nagy ládaféléket készítettek, amelyek a vízen úszva még a lovakat is elbírták. — Hihetetlen, teljességgel hihetetlen ... — Furcsának tartom magam is, de azért egyszer majd megnézem én azt a folyót... A fickó valamilyen halakról is beszélt, amelyek a vízben ugrándoznak, és állítólag sütve Is, főzve is kiváló a húsuk... Hanem megérkeztünk, fiatal barátom! Endor, gondolataiból felriadva, döbbenten nézett az erődítményre: — De hiszen ... ez kőből van! — Abból bizony! — nevetett büszkén Theróf. — Látod, kőszakértő, nálunk is tanulhatsz valamit! Ekkor már az egész csapat Theróf szokatlan hajlékát csodálta. A rimmoni faházak csecsebecséi hirtelen nevetségesekké váltak a kőház méltóságos egyszerűségéhez és szilárdságához képest. Endor azonnal megértette, hogy mindeddig bűnösen egyoldalúan szemlélték és vizsgálták a követ. A kő- és csontfegyverekről, szerszámokról a vasra való áttérés — bármily gyökeres változás is — nem jelentheti a kő mellőzését, megvetését. Ezt az építményt Akab is bizonyára megcsodálta... — Tisztelt vendégek, nemes és előkelő urak! Még egyszer üdvözöllek benneteket udvaromban. Szolgáim majd gondoskodnak róla, hogy mire sötétedni kezd, felfrissülve álljatok készen a lakomára, melyet házam úrnője, Mikála lányom készít el számotokra, íme, barátaim, Mikála! Az egyik erkélyen sudár, fekete leányzó jelent meg. Mosolyogva integetett az udvaron álló poros csapat felé, majd enyhe meghajlással jelezte, hogy a vendégek szolgálójának tekinti magát. A férfiak kardjaik felvillantásával köszöntötték az úrnőt. Aztán Mikála eltűnt, bizonyára átvette a lakomát készítő szolgasereg irányítását. A vendégek pedig leugráltak lovaikról, s a szolgák kezére bízták magukat. Najáth nemhiába volt a Titkos Tanács oszlopos tagja, semmi sem kerülte el a figyelmét. Mikorra a szobájába vezették, már tudta, hogy Nathánék néhány nappal korábban vonultak át Gőreben. Azonnal felkereste Czippárt: — Nem halaszthatjuk a lakoma utánra a titkos rendelet átadását. Nem kockáztathatjuk meg, hogy a lakomán szóba kerüljenek Nathánék ... Czippár egyetértett a titkos tanácsossal. Megüzenték Therőfnak, hogy még a lakoma előtt találkozni akarnak vele. Theróf nem titkolta elégedetlenségét: — Nem szeretem a titkos rendeleteket, elrontják az étvágyamat — morogta, mikor kelletlenül átvette a királyi pecsétes bőrtekercset. Hosszasan silabizálta, sohasem volt a betűvetés mestere. Majd dühösen kifakadt:
