Irodalmi Szemle, 1985

1985/7 - Rácz Olivér: A cockney (elbeszélés)

A COCKNEY —- Vannak, akik mindenféle disznőságot szoktak behajingálni nekijek — mondta a feltűrt gallérú, topis vén csavargó angolul, miközben a part közelében úszkáló, ke­nyérmorzsákra várakozó vadkacsákat bá­multa. — Még olyat is láttam, aki égő cigarettavéget dobott be nekijek. Yes, sir, cigarettavéget. Maga megtenné? — Nem — mondta a férfi meglepetten. — Sohasem jutna eszembe. A feltűrt gallérú, kopott ruhát, kétes tisz­taságú inget, ócska, repedezett bőrű ba­kancsot viselő vén tekergő mintegy tíz perce telepedett le melléje a padra, kö­szönés nélkül, rá sem pillantva, mogorván. Jellegzetes londoni csavargó volt; a férfi már percek óta figyelte, amint zsebre du­gott kézzel ide-oda lődörög, unottan tén- fereg a sétálók között a londoni Hyde Park Serpentine tavának a partján, időnkint meg-megáll, lopva végigmérve egy-egy ala­kot a mellette elhaladók közül. A fiatal párokkal, kisebb társaságokkal, vidám fia­talokkal, fontos és élénk társalgásba me­rült hölgyekkel, asszonyokkal nem sokat törődött, de a magányos férfiakat fürké- szőn végigmustrálta, mintha ismerőst ke­resne közöttük. Noha — toprongyos külle­mét tekintve — nem látszott valószínűnek, hogy a jól öltözött urak, tekintélyt ébresz­tő külsejű nyugdíjas hivatalnokok, katona­tisztek, megfontolt üzletemberek, szájtátó külföldi turisták körében ismerősre buk­kanhatna. Egy-egy idősebb, gondolataiba mélyedt úriember előtt elténferegve, már-már úgy látszott, megszólítja valamelyiküket, de aztán hallgatagon, lehorgasztott fejjel, ma­gában rosszkedvűen dünnyögve, tovább hallgatott. Végül a férfit szólította meg a pádon, a kacsák ügyében. Rekedt, valami olcsó pálinkától átitatott, dörmögő hangja volt; furcsán, görgetve ej­tette a szavakat, s közben nem pillantott a férfira. A kacsákat bámulta, vagy komo­ran a maga elé nyújtott bakancsára me­redt. — Égő cigarettavéget. Igenis, sir. Pisz­kos dolog, mi? — Az — mondta a férfi, s boldog iz­galommal arra gondolt, hogy íme, váratla­nul összeakadt egy valódi, hamisítatlan londoni cockney-val. Egy őseredeti, kültel­ki bennszülöttel. Ettől óhatatlanul sir G. B. Shaw Pygmalionja, továbbá a My Fair Lady című musical Elisája, Higgins professzora és Pickering ezredese jutott az eszébe, s fo­Rácz Olivér

Next

/
Thumbnails
Contents