Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - FÓRUM - Zsilka Tibor: A műfordítás stilisztikai vonatkozásai
a fiera (búcsú) szót két ízben még fejezetcímben is alkalmazza. A regény szerzője az idegen szavak megértését többféleképpen is megkönnyítette. Az idegen kifejezést szlovák szinonima követi (pravda težackeho, sedliackeho), ill. zárójelben megmagyarázza a horvát szó jelentését: „Ursa je vdova po čobanovi (pastierovi)...” Gyakran a szövegkörnyezetből derül ki a szó jelentése. A műfordító ellenben megfelelő magyar kifejezéssel helyettesítette a horvát szavakat: težak — paraszt, kapetan Luka — Luka kapitány, diavolo — ördögadta, Sora Bonina — Bonina asszony, čača — apa, meštre — mester, čoban — pásztor stb. A földrajzi neveket és a személyneveket meghagyta: Grobovik, Berac Mate, Dolcsin, Zorkovics Dorica stb. A fordításelméleti szakirodalomban az ilyen változtatásokat, fordításokat gyakran adaptálásnak minősítik, azaz ilyen esetben a műfordító változtatásokat hajt végre a szövegben, hogy az eredeti alkotást némileg „beépítse” saját kultúrkörébe. Tóth Tibor Hašek-fordításaiban az adaptálás kitűnő műfordítói megoldásnak bizonyult. Példák egész sora tanúskodik erről. ízelítőül megemlítek néhányat: Deti z Koroupova védély z náboženství jediné tolik, že milý Bűh ve své neskénalé dobrotä stvoril rákos. A darázsdi gyerekek hittanból csak annyit tudtak, hogy az Úristen mérhetetlen jóságában megteremtette a nádat. Jednoho dne prinesl Veprek z vedlejších Kozích Dvoru zprávu, že prvý je dobré na- mazat rákosku česnekem. Egy napon Vencel gyerek a szomszéd faluból azzal a hírrel tért meg, hogy célszerű fokhagymával bekenni a nádpálcát. Považoval všechny lidi za pouhé nuly, nepotrebná indivídua, nad kterými stál tak vysoko jako Himalája nad Rípem. Az embereket nulláknak, fölösleges föld-terheinek nézte, s jómaga oly magasan trónolt fölöttük, mint Himalája a szemétdomb fölött. Tento pán náležel mezi takzvané prorocké, jasnovidné soudní znalce a v Bélé pod Bezdézem neobyčejné se to ukázalo ku prekvapení všech prítomných. Ez az úriember az úgynevezett prófétai, ihletett bírósági szakértők közé tartozott; ez egy vidéki kis faluban mutatkozott meg, helyszíni szemle alkalmával, a jelenlevők nem kis megrökönyödésére. A műfordító a tulajdonnevek fordítása során két eljárást alkalmazott: 1. A magyar szövegben a cseh helynév helyett általánosabb fogalom szerepel: Himalája nad Rípem — Himalája a szemétdomb fölött; v Bélé pod Bezdézem — egy vidéki faluban. 2. Tökéletesebb az az eljárás, amikor a tulajdonnevet stilisztikai szinten ekvivalens magyar tulajdonnév helyettesíti: Balíček — Burkus; déti z Koroupova —• darázsdi gyerekek; Ma- coun — Matykó stb. Tóth Tibor fordításaiban tehát az említett fordítási megoldások az átvevő kultúrközeg- hez, azaz a magyar miliőhöz közelítik a mű tematikai együtthatóit, összetevőit. Mindkét módszer érvényesíthető az egész művön belül is. Gabriel Chevallier Botrány Clochemerle-ben c. szatíráját Lányi Viktor ültette át magyarra 1963-ban. Az eredeti alkotásban a tulajdonneveknek jelentéshordozó funkciójuk van, a műfordító azonban mindezt figyelmen kívül hagyta, azaz a fordításban megmaradtak az eredeti francia tulajdonnevek. A címben szereplő Clochemerle helynév jelentése: cloche — harang, merle — rigó. A cseh, illetve a szlovák fordítás az adaptáláson alapszik, ennek következtében a regény címét is lefordították: Zvonokosy, ill. Zvo- nodrozdovo. A magyar fordítással ellentétben a cseh, ill. szlovák fordításban az átvevő nyelv kifejezőeszközei segítségével átültették a forrásnyelv tulajdonneveit. Egy példán illusztráljuk mindezt: „Ez a férfiú, név szerint Barthélemy Piéchut, Clochemerle polgármestere volt, a község legnagyobb szőlőbirtokosa, aki a délnyugatnak eső, legzamatosabb borokat termő lankákon gazdálkodott. Azonfelül mint a gazdaszindikátus elnöke és mint megyei tanácsos, több kilométer körzetben, beleértve Salles, Odonas, Arbuissonnas, Vaux és Perreéon községeket, személyiségnek számított.” Érdemes összevetni a magyar szöveget a szlovákkal, Blahoslav Hečko fordításában: „Tenti občan sa volal Bartolomej Stonoha, zvonodrozdovský richtár. Bol majiteľom najrozsiahlejších vinohradov a patrili mu najlepšie svahy, obrátené na juhovýchod, na ktorých už dozrievalo najakostnejšie hrozno. Okrem toho bol predsedom roľníckeho
