Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - Zs. Nagy Lajos: naprengés (versj
de most már egyszer s mindenkorra lemondok az interpunkciókról mert zavarnak a logikus semmittevésben ilyen magasságos pozícióban vétek a munka amúgy is olyan vagyok mint egy szikh martalóc szőrös mogorva és mosdatlan szájú a fejem mint a szomorúfűzszerű kutyáké alumíniumdrót hajszálaimon át nézem a várost fürdik a ködben az egyik kórházban valahol tőzsér barátom fekszik a költő tegnapelőtt meglátogattam őt egy sereg tündökletes nővérke között írja legújabb költeményeit olyan jókedvűen mogorva mint egy csillag nem lehet őt megműteni mert tele van életerővel pedig az ő fején is alumínium hajszálak sustorognak és nyolc nappal fiatalabb is mint én arról beszélt egész tudományos megalapozottsággal hogy nem meri megnézni a Wartburgja fenekét nem csoda ez mondtam neki hisz itt annyi a szép lány s egyik sem rozsdás fenekű förtelmesen nagy papucsokban látogattam meg a költőt a szöszke egészségügyi tündérek rám se fütyültek ezért a kórházat a város közepén eltüntetem a dödben árpádot pedig vigye haza ölelje egészségesre szép felesége nem lehet itt megmosakodni verje meg az isten szememből a csipát egy bicskával kaparom ki mert fölébredtek már itt krákognak már ablakom alatt a tüdőbajos autóbuszok el kéne indulni haza kéne menni kijutni ebből a hóbortos civilizációból mely nem hallgat szavamra hiába neveztem ki magamat monogám istennek törött kezű kedvesem is bekapcsolta kossuthot tutul már a világ mint az a régi karikási kondás gyerünk makkoltatni a disznókat mellemben reszket a szeizmográf kezdődik a naprengés oszlik és foszlik a köd pirosodnak a vulkánok mint a korhelyek orra zs. nagy lajos naprengés
