Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - KRITIKA - Révész Bertalan: Eredmények és feladatok — gondok és gondatlanságok
Miként az előző tanulmányokat a láttató-érzékeltető képanyag hiánya teszi féloldalassá — a szóban forgó munka ugyanúgy a dallam hiánya miatt nem minősíthető teljes értékűnek. Nem tudhatjuk, vajon tettek-e az illetékesek kísérletet arra, hogy az összegyűjtött mondóka- és dalszövegek kottákkal jelenhessenek meg. Mivel egyetlen szóval sincs említve, az a gyanúnk, hogy semmilyen kísérlet sem történt, legalábbis nem kellő eréllyel. Pedig mind a szakma, mind a kiadó jól tudja: szakszerű folklórkutatás — mert a szöveg és dallam szorosan egymáshoz tartozván, egyidejű rögzítést, feldolgozást kíván — csak több szakma bevonásával végezhető. Persze, a munka kreatív jellegénél fogva, ott sem megy mindig minden simán, ahol az intézeti keretek megvannak. Ez azonban még nem ok arra, hogy engedjünk a szakszerűségből, s felemás munkát végezzünk. A kiadónak — nem lévén intézményes patrőnusa az ügynek — mindenáron megoldást kellett volna találnia. Igaz, nem bővelkedünk képzett zenészekben; számuk azonban egyre gyarapszik, s ma már bizonyosan akadnak közöttük olyanok is, akik a magnószalagra felvett dallamot képesek volnának lekottázni. Négy szerző öt írását kaptuk kézhez az Oj Mindenes Gyűjtemény harmadik kötetében. Szűkebb hazám egyik tájegységének négy lelkes és elhivatott kutatója mutatkozott be az olvadónak. Témáik, töprengéseik, fejtegetéseik apropója mind-mind a tájban, a féltve szeretett szülőföldben gyökereznek — mondanivalójuk és ügybuzgalmuk azonban országos érvényű. Örvendetes lenne, ha a Sajó- és Ipoly-völgyében, a Mátyusföldön és a Csallóközben is követnék példájukat. Am felvetődik a kérdés: vajon folytatható-e ez a tájszám-szerkesztési koncepció? Ha összegyűlnek a közlésre érett kéziratok, miért ne? Erre azonban folyamatosan nemigen lehet számítani. Megvalósíthatóbbnak tartanánk a tudományszakok szerinti szerkesztést, vagyis ha egy-egy kötet egy vagy két tudományos diszciplínát prezentálna: nyelv és irodalom, néprajz és népzene, történelem, kul- túrtöténet stb. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az Oj Mindenes Gyűjtemény 1984-es kötete révén újabb tudományszakokkal, kutatási területek szakembereivel, munkásságuk eredményével gazdagodott tudományos életünk. Ez a gyarapodás azonban természetszerűen gondot is okoz; újabb feladatok elé állítja a kutatókat, a kiadót s a nyomdát egyaránt. Hármuk összefogásával azonban valamennyi probléma megoldható — akár a „kevesebb: tjfc'h" elve érvényesítése árán is. 1, á, nagy szamár, két fülével kalapál. Befogják a talyigába, úgy viszik az iskolába, I, á, nagy szamár. [Csúfoló mondóka) Beültettem kiskertemet rózsafával, rózsa, szegfű, liliom és rezedával. Ki is nyílt az egyenkint, el szeretném adni mind, de most mindjárt. (Csoportos játékdal) bizonyításaképpen ide másolunk egy csúfoló mondókát és egy csoportos játékdalt, melyeket — több hasonlóval együtt — a mai napig megőrzött emlékezetünk, s amelyek a gyűjteményből hiányoznak (pontosabban: az utóbbi a 178. oldalon közölt egyik szakasznak a variánsa, ám annál sikerültebb,tehát közlésre méltó). íme a két szöveg:
