Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - KRITIKA - Révész Bertalan: Eredmények és feladatok — gondok és gondatlanságok

amelyek az adekvát tudományos apparátus és módszer igénybevételével íródtak. Éppen ellenkezőleg, bárcsak oly nagy lenne a kínálat, hogy ezt tehetné minél gyakrabban — elvégre a közérthető nyelven megírt tudományos munkák nagy része egyúttal az ismeretterjesztés követelményeit is kielégíti. A kérdésnek, persze, van egy másik vetülete is: az tudniillik, hogy kutatáson alapuló tudományos-rendszerező munkát csak szakszerű nyelven érdemes és kell megírni. A jelen esetben is az történt, hogy a dolgozat koncepciójából s a rendszerező elvek ismérveiből következően, elkerülhetetlenné vált a geológiai, botanikai, zoológiái stb. szakterminológia használata. S e latin szakkifejezések — a szerző aggályaival szemben —, úgy véljük, nemcsak hogy nem „hatnak zavaróan”, hanem éppen ellenkezőleg: eligazítanak, a felkínált ismeretanyagot használhatóvá teszik mind a képzett amatőr, mind a szakember számára. — A szakirodalom jegyzékéből megtudjuk, hogy a pontos bibliográfiai adatokkal ellátott huszonhét szak- irodalmi forrás egyike a szerző valamivel korábban, szlovák nyelven készült, hasonló tematikájú főiskolai szakdolgozata. Ez a körülmény természetesen csak növeli a szerző érdemét, hiszen egy, a témával való korábbi, önként vállalt s elmélyült foglalkozást feltételez. Az azonban már bántó hiányosság, hogy elmaradt a tudományos munkákhoz olyannyira hozzátartozó jegyzetapparátus. Pedig a szakirodalom tanulmányozása közben a szerzőnek rá kellett volna jönnie: egy tudományos munka tudományos voltát, hitelét, vagyis azt, hogy mi újat hozott a korábbi eredményekhez képest, mindenekelőtt a szakszerűen és tisztességesen alkalmazott jegyzetbeli utalásokon mérhetjük fel. Ezért vált mára minden valamirevaló tudományos munkában elengedhetetlen követelménnyé.

D. Varga László mindkét írásában eredeti témát dolgozott fel. Külön dicséret illeti, hogy a Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában című dolgozatával ráirányította a figyelmet a néprajz eme elhanyagolt területére. A népdal, népmese, gyermekjátékok — egyszóval a szellemi néprajz gyűjtésével-vizsgálatával az utóbbi időben nálunk jóval többen foglalkoznak, mint a tárgyi néprajz nem kevésbé veszendőpusztuló értékeinek megmentésével, megörökítésével. Hogy a két terület közül az utóbbi miért vonzza kevésbé a kutatókat? Ennek okai bizonyára többrétűek. Szerintünk a két döntő ok a következő: a tárolási lehetőség hiánya, és az, hogy egyik-másik begyűjtendő munkaeszközt, szerszámot, ruhadarabot stb. a nép mind a mai napig használja, s mert értékük sem éppen csekély, tulajdonosaik egyelőre ellenszolgáltatás nélkül nem hajlandók róluk lemondani. A megoldás nyilvánvalóan az lenne, ha a kulturális kormányzat az eddiginél nagyobb eréllyel s főleg több pénzzel támogatná az ügyet. Sok helyen szerényebb anyagi áldozattal is elérhető lenne a kívánt eredmény. Magunk is több falu- Tól tudunk a Zobor alján, melyekben a gazdag néprajzi anyag másfél-két évtized óta várja sorsa jobbra fordulását. Pedig némi költséggel és társadalmi munkával, s persze ugyanannyi jóakarattal, mindenütt tető alá lehetne hozni a kívánt tájházat. Ma még igen — de holnap talán már késő; ha tovább késlekedünk, nem lesz már mit megmentenünk. Az a regionális vagy faluközösség, amelyik legszentebb hagyományait hagyja veszendőbe menni, egyszersmind önnön pusztulását sietteti!

Maradjunk még a dolgozat felvetette-sugallta kérdéseknél. A szerző, dolgozata bevezető soraiban, nyomatékosan hangsúlyozza, hogy témája feldolgozása során nem törekedett teljességre. Célja: hogy bemutassa a Latorca menti „archaikus halászati eszközöket, szerszámokat”, és azokat a „népi fogásmódokat”, melyek zömét ma Is gyakorolják, kámutat — igen helyesen — azokra a halászati mód-, eszköz- ős terminológiabeli egyezésekre, illetve különbségekre, amelyeket a vizsgált négy faluban tapasztalt (Szirénfalva, Csicser, Bés, Zétényj. Közli továbbá, hogy kutató-gyűjtő munkáját a „Laborc és Ung menti népi halászatra” is kiterjeszti. Tervét csak helyeselhetjük. S nem csupán érzelmi okokból, a szülőföld iránt érzett szeretetből tesszük, hanem kutatói szolidaritásból is. Mert a kutatásnak csak a többi folyóra való kiterjesztésével nyerhetünk teljesebb képet. Javasoljuk, hogy az Ung és Laborc menti falvakon kívül vonja be gyűjtésébe a Bodrog melléki helységeket, valamint a Tisza menti Kis- és Nagytárkányt (Maié, Veiké Trakany). Feltétlenül szólaltasson meg több adatközlőt — mint eddig tette —, egyenként, majd csoportban is. Csoportban azért lenne célszerű, mert jobbára idős emberekről lévén szó, ily módon nemcsak kiegészíthetnék egymás közléseit, hanem egyidejűleg ellenőrizhetnék is megbízhatóságukat, javíthatnák az esetleges tévedéseket, pontatlanságokat.

Külön a figyelmébe ajánljuk Vajánt (Vojany), mint a környék központi faluját, ahol