Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - FÓRUM - Zsilka Tibor: A műfordítás stilisztikai vonatkozásai
legelni. Az olyan egyszavas címek, mint Pomocník, Vlha és hasonlók nem okoznak gondot, lesz belőlük A segéd, A sárgarigó — és kész. De már az ilyen cím; Král bez prilby, meglehetősen rosszul hangzanék így: Sisak nélküli király, Sisak- talan király. No mármost, ez a regény egy trilógia része, s a másik kötet címe csehül is egész mondat volt: Král utíka z boje, s ezt magyarra A király megjut a csatából formában fordítottuk le. Ezért könnyen adódott a megoldás: A király nem visel sisakot. Oldrich Danék megírta aztán a két regény közé eső történetet is, mely III. Vencel cseh király meggyilkolásáról szól, s ennek ezt a címet adta, Vražda v Oloumoci. Ez utóbbi címet több okból nem akartuk szó szerint lefordítani. Az egyik: a magyar olvasó nem ismeri annyira a cseh történelmet, hogy a Gyilkosság Olmützben címből rögtön tudja, nem krimiről van szó. Ezt mondjuk, el lehetett volna kerülni azzal, hogy Királygyilkosság Olmützben címmel adjuk ki a könyvet. Ezt a címet nem szívesen hagyták volna jóvá az Olmütz városnév miatt, márpedig a 14. század hajnalán (1306-ban) játszódó regényben a magyar szövegben nem lehet Olomoucot írni. De nem is ez volt a döntő szempont, hanem az, hogy a trilógia másik két kötete egész mondatból álló címet visel, tehát a fordító jobbnak érezte, ha ezt választja címül: Megölték a királyt. Karéi Čapek kis remekének a cseh címe: Záhradníküv rok. Ennek a pontos magyar megfelelője: A kertész éve vagy A kertész esztendeje — címnek bizony elég semmitmondó. Az első fordító ügyesen választotta meg a címet: Nehéz a kertész élete. Ezt azonban nem lehetett egy új fordításra ráírni, mert tudni kell, hogy ha egy cím nem szó szerinti megfelelője az eredeti címnek, akkor azt védi a szerzői jog, az a fordító tulajdona. Hosszas tanakodás után született meg az új cím: A szenvedelmes kertész (melyhez az ötletet Szontágh Pálnak A szenvedelmes dinnyész című könyve adta, kár volna tagadni). Voltak, akik erőltetettnek, szokatlannak, érthetetlennek vélték, de az aggályok végül is alaptalannak bizonyultak. Ha egyszer majd újra fordítják, ennek is más címe lesz, ez a cím csakis ehhez a fordításhoz tartozik. Sorolhatnánk még további példákat, de nem akarom hallgatóimat fárasztani. Csak annyit jegyeznék meg még a könyvcímekkel kapcsolatban, hogy amíg nem ismerjük a könyv tartalmát, ne adjunk neki magyar címet. Bizonyos vagyok benne, hogy a témát nem merítettem ki, nem beszéltem minden nehézségről, nem részleteztem nyelvi, stilisztikai problémákat, de remélem, ezek majd a vita során, a hozzászólásokban felvetődnek, s akkor ezekkel is foglalkozhatunk részletesebben. A műfordítás az irodalmi kommunikáció sajátos esete, e modell tartozéka, szerves része. A műfordítás kommunikációelméleti jellege okozza, hogy egy-egy kérdéskör tisztázása csak egyéb diszciplínák bevonásával tárható fel, azaz a fordítás nemcsak a nyelvészethez tartozó tudományág, hanem felölel és magába foglal egyéb tudományágakat is — a jeltudományt, a lélektant, a szövegtant stb. A műfordító kettős funkciót tölt be a kommunikációs folyamatban. Átülteti a szöveget saját nyelvére úgy, hogy közben függő viszonyban van az eredeti szöveggel. (Bizonyos szabályok betartása elengedhetetlen feltétele az idegen szöveg helyes és elfogadható átkódolásának.) A műfordítót nemcsak az eredeti szöveg köti, hanem a fordítás feltételezett olvasójának elvárásai is igénybe veszik képességeit. A MŰFORDÍTÁS STILISZTIKAI VONATKOZÁSAI Zsilka Tibor
