Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - NAPLÓ - Radnai Lóránt: Rómer Flóris
RÓMER FLÓRIS Rőmer Flóris, a Bécsből Pozsonyba költözött cipészmester fia, a felvilágosodás korának egyik nagy polihisztora Pozsonyban született 1815. április 12-én, amikor véget értek a napóleoni háborúk, befejeződött a bécsi kongresszus és megszületett az a szentszövetség, amely megteremtette az önkényuralmat a népek alkotmányos jogai ellen. Rómer Flóris úgyszólván gyermekként — tizenöt éves korában, 1830. október 16-án — a győri Szt. Benedek rendbe lépett. Ettől kezdve a kolostorokat és iskolákat váltogatva alakult ki egyetemes és humanista műveltsége. Míg Győrött és Bakonybélben filozófiával foglalkozik, Pannonhalmán már teológiát tanul. Érdekelni kezdik az ősnyomtatványok és kéziratok. Lemásolja Szt. István alapítólevelét. Tihanyban filozófiai tanulmányokat végez. Győrött már a latin nyelvet tanítja, érdeklődési köre egyre tágul. Amellett fest és rajzol. Rajztudásának köszönhetjük, hogy leletei leírását igen jó rajzkészséggel tudta illusztrálni, ami ma egyes elveszett értékek felidézéséhez, töredékek kiegészítéséhez komoly támpontot nyújt. Mint igazi humanistát elsősorban a természet érdekelte, s amellett a múlt, a régészet. Pozsonyba harmincéves korában, 1845-ben tért vissza, ahol a pozsonyi királyi feltanodánál (akadémia) elvállalja a fizika, természetrajz és mezei gazdászat tanítását. Itt találkozik közvetlen közelről azokkal az eszmékkel, amelyek az 1848/49-es szabadság- harchoz vezettek. A politikai életben nem vesz részt, felvilágosult és népszerű eszméi miatt mégis ellentétbe kerül a politikai rendszerrel, sőt egyházi rendjével is. Idézzük önéletrajzának egy erre vonatkozó részletét, amely Rumlik Emil Rómer Flóris Ferenc élete és működése (Pozsony, 1907) c. munkájában jelent meg: „...előadásaimat az akadémiai jogászok, városi tisztviselők és az evangelicum lyceum physicusai kezdték seregesen látogatni, mi szokatlansága miatt collégáim közt, kik már egyenlőre nemigen kedveltek, irigységet támasztott és a prodirector által concensualiter felszólittattak, hogy a vendégeket előadásaimtól eltávoztassam. Engednem kellett, pedig a prodirector volt az, ki... engem felszólított, hogy a lyceumbelleknek előadásaim látogatását... megengedjem. Tehettem volna ebből bajt és botrányt. Elkezdtem az előadás alatt dictálni és a hallgatóság nagy része el is maradt. — Két évi működésem alatt a szigorúság emberinek, kik irigységüket e szent burkolattal takargatták, volt elég oka működésemmel meg nem elégedniök. Nem tetszett, az, hogy egész nap a muzeumban voltam, bogy gyakran a vidékre kirándultam, és pedig többnyire hallgatóimmal, hogy eféle kirándulásokról nem pontban a vacsora órájára érkeztem haza stb. Hozzá járult, hogy a lapok és lakosok méltatván emberséges iparkodó törekvéseimet, dicsértek; hogy mig másokat gunyversekkel piszkoltak, nekem csak elismerést szavaztak, hogy a ligetben alapított füvészkertért magasztaltak. Ez elég volt arra, hogy a főapáthoz egyné- hányunk ellen vádat írattak és az egész ház előtt, a higgadtabbak nem csekély rosz- szalásával megrovattunk. Ezen perctől kezdve minden kedvemnek a szerzethez vége volt.. Rómer Flóris így sodródott a kor politikai áramlatával, és ez odáig vezetett, hogy 1848. október elsején közlegényként beállott a szabadságharc katonái közé. A Pressburger Zeitung 1848. november 31-i számában dr. Római aláírással megjelent forradalmi tartalmú írása így hangzik: „Barátaim! Az első honvéd zászlóalj szervezve van, én beléptem kötelékébe. Tudjátok, mily elismerést nyílvánított még az ellenség is rögtönzött tüzérségünkkel szemben: az eddigelé legnagyobb részt fiatal diákokból állott. A mi zászlóaljunk feladata, hogy hézagot pótoljon seregünkben és egyelőre hozzáértő tiszteket neveljen. Barátaim!
