Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Kovács Endre 1911-1985

ott tartunk, hogy nem a művet tekintik először, hanem írója keresztlevelét tuda­kolják és politikai pártállása szerint ítél­nek olvasatlanul a mű felett.” Nagyszámú kritikája között olyan mélyreható elemzé­seket is találunk, amelyekben a kisebbségi irodalom fejlődésének alapvető problé­máit — a „szlovenszkóiság” elvét, a rea­lizmus szerepét és a dilettantizmus kárte­vését — taglalta. Ezek a nagy tanulmá­nyok (Erdély példája Szlovenszkónak, 1932; Politika és irodalom, 1935; A szlo- veriszkói magyar irodalom sorsa, 1936; Irodalmi realizmusunk jeladatai, 1938) két háború közti kritikusaink és esszéistáink első sorában biztosítanak neki helyet. Saj­nos, a kritikus (és szépíró) Kovácsot iro­dalomtörténetírásunk eddig eléggé elha­nyagolta és a Szlovenszkói küldetés címen 1984-ben kiadott esszégyűjtemény is csak egy írást hozott tőle. Második pályaszakasza (1945—1985) ele­jén érdeklődése egy ideig még az iroda­lomra koncentrálódott. A szláv nyelvek­ben, irodalmakban való tájékozottságát felhasználva jelentős antológiák és válo­gatások szerkesztésében vett részt (Mic- kiewicz válogatott írásai, Bp. 1950; J. V. Frič: Emlékeim, uo. 1953; Cseh és szlovák költők antológiája, uo. 1954; Comenius Magyarországon, uo. 1962). Történetírói pályáját is kapcsolattörténeti művekkel és ilyen tárgyú tanulmánykötetek szerkeszté­sével alapozta meg: az ötvenes évek első felében Bem Józsefről két könyvet írt, az egyikért 1955-ben Kossuth-díjat kapott, s társszerkesztője volt a Prágában 1959-ben kiadott Maďari a my című tanulmánygyűj­teménynek. Nagy arányokban kibontakozó történetírói munkássága természetesen ma­gyar témákra is kiterjed (a 10 kötetes Magyarország története 6. kötetének ő a főszerkesztője), de központjában tovább­ra is a kelet-közép-európai kapcsolatok, s azon belül főleg a magyar—lengyel kap­csolatok állnak. A polonisztika terén elért eredményeinek elismeréseképpen két alka­lommal kapott magas kitüntetést a Lengyel Népköztársaság kormányától. Nem hagyható említetlenül az sem, hogy Kovács Endre a csehszlovákiai magyar szellemi élettel 1945 után is kapcsolatban maradt: kitűnő tanulmányokat írt a Sarló­ról és irodalmi lapjainkban (Fáklya, Hét, Irodalmi Szemle) is többször publikált. Kapcsolattartásának utolsó értékes doku­mentuma a Korszakváltás címen 1981-ben megjelent emlékirata, melynek tárgya tel­jes mértékben az 1918—1938 közötti ki­sebbségi élet és azon belül, azzal össze­kapcsolódva a saját pályájának alakulása. Turczel Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents