Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: A mozgás költészete (Interjú Markó Ivánnal)
— Azt hiszem, hogy a táncosok életében öt évet nyugodtan meg lehet szorozni hárommal, mert ugyanúgy, mint a sportban, egy negyvenéves táncos már idős embernek számít. A balett nagyon erősen fizikumra épülő hivatás, igazán jól, pontosan csak fiatalon lehet táncolni, részben a fizikai megerőltetés, részben a test rugalmassága miatt. Az eltelt öt esztendő a Győri Balett életében — az új bemutatók, a magyarországi előadások számát tekintve — igen „sűrű” volt. Az előadások részben Győrben, részben Budapesten, Székesfehérvárott, Tatabányán zajlottak le. Öt év alatt huszonnégy országban huszonnégy turnén vettünk részt. Hány bemutatónk volt? Minden évben körülbelül .két egész estét betöltő új műsort produkáltunk, vagy úgy, hogy három egyfeivonásos, vagy úgy, hogy egy teljes estét betöltő darabot mutattunk be. Ez alatt az öt év alatt tíz új teljes esti műsor! Önmagukban ezek a számok iszonyú munkát takarnak, nagy- nagy erőfeszítéseket és nagyon nagy sikereket az együttes életében. Az én életemben persze ugyanezt jelenti, azzal a plusszal, hogy tulajdonképpen a Győri Balett mindenféle megnyilatkozásáért én felelek. Ez vezetői kötelesség és átok is egyben. Ha nagyon röviden és nem hivatalosan próbálnám megfogalmazni, értékelni az öt évet, akkor csak annyit mondhatnék, hogy ezért az öt évért érdemes volt élni. A többi csak felkészülés volt. 0 Légy szíves, beszélj az indulásról, miután útnak vágtál Pestről a Rába partjára, az alapító, bátor táncos évfolyammal. — Az első darabunk a nap szerettei volt. Akkor még nem létezett az együttes, cssk kilencedik évfolyamos végzős növendékek voltak. Az operai koncertvizsgájukon mutattuk be A nap szeretteit, amellyel azután itt Győrben is bemutatkozott a balettegyüttes. Majd az Aloméj Wagner zenéjére, a Pygmalion zene nélküli tánckettős és a Richard Strauss zenéjére készült Stációk következett. Ez volt az első bemutató. # Az eltelt években sokat táncoltál és számos koreográfiát készítettél. Mely koreográ- jiáid és alakításaid a legkedvesebbek számodra? — Nagyon nehéz bármelyiket is kiemelni, mert az igazság az, hogy mindegyik hordoz belőlem egy darabot, az én lényemnek, karakteremnek, érzelmi világomnak egy része. És épp ezért borzasztóan nehéz választani. Van, amikor az egyik darab közelebb áll hozzám, a másik talán kevésbé, és aztán megint fordul a kocka, amelyik régebben egy kissé távolabb volt tőlem, az most jobban tetszik. Szóval, ahogy én változom, úgy változik az is, hogy mi áll közelebb hozzám, melyiket tartom jobbnak vagy kevésbé jjnak. Azért azt hiszem, hogy voltak, vannak lényeges alapkövek, ilyen A nap szerettei, A szamuráj, ilyen a Stációk, ilyen a Bartók Csodálatos mandarinja, ilyen a Don Juan árnyéka rajtunk, az Igazság pillanata, ilyen a Tabuk és fétisek meg a Totem is. (Lassan mindent felsorolok . .. Nagyon nehéz választani...) És remélem, hogy ilyen lesz a most december hetedikén színre kerülő Jön a cirkusz című balettunk is, melynek az alcíme — A csodavárás története — talán többet megsejtett. Mai szerző, Vajda János zenéjére készülc. # Az eddigi öt év alatt viszonylag sűrűn követték egymást a Győri Balett bemutatói. Kevés olyan együttes van a világon, amely ennyi bemutatót tart, ilyen rövid idő alatt. Sokan még szívesen látnának egy-egy darabot, de mire felkaphatnák a fejüket, ti már le is vettétek a repertoárról. Véleményed szerint nem túl nagy pazarlás ez az együttes energiáival? Mi az a szükségszerűség vagy kényszer, ami ezt a — hogy úgy mondjam — szinte könyörtelen Markó Iván-i tempót diktálja? — A könyörtelen tempót az élet diktálja. Részben az, hogy az együttes számára, a táncos számára mutatkozik mind szükségesebbnek, hogy mindig új feladatokat kapjon; mindig új feladatok izgatják, ezáltal tud fejlődni, ez az életeleme. Tehát részben az együttes az indok, részben pedig az, hogy bennem is folyton óriási vágy él új darabok után, új darabok létrehozására. Furcsa módon nemegyszer húsz-harminc olyan téma motoszkál a fejemben, amit szeretnék megcsinálni, ezek a témák bennem vannak, nyomasztanak, ki szeretnének jönni, meg szeretnének mutatkozni. Nos, főként ez a két dolog az, ami döntően befolyásolja, hogy új és új bemutatókra törekedjünk. És természetesen a közönség is, mely megszokta tőlünk ezt a tempót, és most már elvárja. # A győri közönség (s nemcsak az) többniyre igen hálás. De vajon képes-e a közönségetek adekvát partner is lenni? — A győri közönséghez engem igen erős érzelmi szálak fűznek attól a pillanattól kezdve, amint megérkeztünk Győr városába. Engem többen el akartak ijeszteni, hogy ez egy gyárváros, ahol nincsen egyetem, nem lesz közönség, itt semmiféle tradíciója