Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szeberényi Z. Judit: A szlovákiai magyar serdülők irodalmi érdeklődése

A második kérdés lényegében azt kívánta felfedni, a tanulók mennyire látják szükségesnek, hogy az embernek legyen eszményképe. Az eszményképvizsgálatok tanulságai szerint célravezetőbb közvetve tudakolőzni ez iránt, mint egyértelműen rákérdezni, hogy ki az eszményképed? Ezért a következőképpen jártunk el: megkérdeztük, hogy ők maguk is olyanok szeretnének-e lenni, illetve felsoroltattuk annak az irodalmi hősnek a tulajdonságait, akit eszményképül is választanának. A legkedveltebb hősök a következők: 1. Bornemissza Gergely, 2. Old Shatterhand, 3. Winnetou, 4. Robinson, 5. Toldi, 6. Jane Eyre. Egy-két szavazatot kapott még Nyilas Misi, Cecey Éva, Boka a Pál-utcai fiúkból, Robin Hood, Timur és néhány krimi hőse, főként detektívek. A lányok 25 °/«-a férfihőst választott, a fiúk kizárólag férfiakat. Egyértelmű összefüggés mutatkozik a legolvasottabb könyvek és a leggyakrabban választott eszményképminták között. Az eszményképválasztás nyilvánvalóan intellektuális fejlettséget Is feltételez, nem alakul ki csupán a környezet hatására, hanem az egyén érdeklődéséhez, törekvéseihez legközelebb álló bizonyos értékek kiválasztásának megnyilvánulása.

Megdöbbentően magas azoknak a száma, akik szerint nincs szükség eszményképökre (265 — 53,0 %!), Illetve nem képesek állást foglalni a kérdésben (111 — 22,2 %). A szükségleteket és az érdeklődést az értékrend, az ideálok és az értékrend, az ideálok és az eszményképek befolyásolják,41 de érvényes ez fordítottan is: az eszményképekben, a vonzó értékskálában az egyén érdeklődése Is kifejezésre jut.

124 tanuló vallotta egyértelműen (24,8 %), hogy szükség van eszményképekre és a hozzájuk való igazodásra. Ezek többségének irodalmi érdeklődése az átlagosnál magasabb, egyetlen egy sem akad közöttük, akinek irodalmi érdeklődése elégtelen. Az eredmények részletesebb elemzése során arra a megállapításra jutottunk, hogy a modernebb irodalmat kedvelők kisebb százalékban érezték szükségesnek az eszményképválasztást, mint a régebbi alkotásokat előnybe helyezők.

A legnagyobb meglepetés a harmadik kérdéskör válaszainak feldolgozása során ért, mert azt vártuk, hogy a pubertásra jellemző kiemelkedni vágyás fokozottabb hangsúlyt kap. Szinte hihetetlen, hogy a gyermekek ennyire a „realitások talaján” mozognak, ennyire hidegen hagyja őket a hírnévre, a kiemelkedésre való törekvés. Függetlenül az irodalmi érdeklődés fejlődésfokától a kérdésre, hogy ml a jő élet titka, mikor él tartalmasabb életet az ember, a serdülők többsége úgy válaszolt, hogy az a jó, ha az ember kényelmes, izgalommentes életet él. Nem vonzza őket az átlagosból való kiemelkedés, a nagyobb teljesítményre törekvés, a híres ember fokozott munkatevékenysége.

A tanulóknak több, mint a negyede (28,2 %) nem tudott válaszolni a kérdésre, ezek többségének alacsony, illetve teljesen elégtelen az irodalom iránti érdeklődése. Persze akadt köztük 10 olyan gyerek is, akinek az átlagosnál magasabbnak mondható az irodalmi érdeklődése, s mégsem tudta eldönteni a kérdést. Az általános tendencián azonban ez mitsem változtat.

Mindössze 34 tanuló (6,80 %) húzta alá azt a választ, hogy híres ember szeretne lenni, s nem elégszik meg a kényelmes élettel. Éppen ez a számban ugyan meglehetősen kicsi csoport igazolja azt a hipotézisünket, hogy a fejlettebb irodalmi érdeklődés feltétele a magasabb aspirációnak, a sokrétűbb életszemléletnek. Ebben a csoportban ugyanis egyetlen tanuló sem akadt, akinek az irodalmi érdeklődése ne lett volna az átlagosnál magasabb, illetve a legmagasabb! Fejletlen vagy elégtelen érdeklődésű nincs ebben a csoportban. Az is igaz, hogy túlnyomó többségüknek az iskolai előmenetele is kitűnő, tehát vágyaik, a kiemelkedés igénye lényegében reális alapokon nyugszanak, hiszen kiemelkedő eredményeket értek el korcsoportjukon belül is. Jóval népesebb azonban azoknak a tanulóknak a csoportja, akik ugyan kitűnő tanulmányi eredményt értek el és magas fokú az irodalmi érdeklődésük, de csak a kényelmes élet vonzza őket. Szerénységüknek véleményük szerint gyakran az igénytelen családi környezetben kereshető a magyarázata, azonban nem feledkezhetünk meg reszpondenselnk életkori sajátosságairól: az önértékelés hullámzásáról, az önbizalom meg-meglngásáról, időnkénti elvesztéséről stb. A serdülőkkel folytatott beszélgetéseink is ezt bizonyítják, ugyanis nem egy tanuló, aki kérdőívben azt a választ húzta alá, hogy híres ember szeretne lenni, a beszélgetés során szégyellte vágyait ilyen egyértelműen megfogalmazni.

Ha a nemek szerinti megoszlásban vizsgáljuk ezt a csoportot, a túlnyomó többséget fiúk alkotják, csupán a legfiatalabbak között akad több lány, mint fiú, de az életkor előre haladtával a fiúk száma is csökken, egyre erőteljesebb a nyugodt, kényelmes