Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Rácz Olivér: Mabel — a gárdista, meg még egy Mabel (elbeszélés)
MABEL — A GÁRDISTA MEG MÉG EGY MABEL A lovas gárdista mozdulatlanul, kevé- lyen, szálegyenesen ült a lován. A lovacs- ka feje és a gárdista orra esőben ázott; a sisaktaréjt és a ló tomporát az eilre a célra szolgáló fvboltozat védte. Elméletben. A gárdista, amikor az orráról alágördülő esőcseppek kezdték bosszantani, egy alig észrevehető, kurta mozdulattal néhány centiméterrel hátrább faroltatta a lovát. Az őrhely boltíve — elméletben — megvédte a ló hátsó részét és a gárdista bok- rétás sisakú fejét meg a vállát, hátát az esőtől. Csakhogy az eső ezúttal rézsútosan esett, kitartóan, egyenletesen, pontosan bele a gárdista arcába. A ló tessék-lássék engedelmeskedett. Szép lovacska volt, bársonyosan fekete szőrű; sörényének egy selymes, puha fürtje kacéran a homlokába lógott. Hát nem mindegy?, kérdezte morcosán. Rajtad meleg köpeny van; az én fejem változatlanul ázik. Talán, ha megfordulnánk; a tomporom nem bánja ez esőt... A ló két mellső lába az esőverte járdán állt, feszesen, mozdulatlanul, előírássze- rűen. A ló két mellső csüdje fehér volt, s ez különös büszkeséggel töltötte el. Amikor nem volt szolgálatban, szeretett elgyönyörködni fehér csüdjeiben, csakúgy, mint a gárdista sisakjának élénkpiros, lószőr taréjában. Olykor, amikor a gárdista zabláját, kantárját igazgatta, titokban megpróbált le-lecsípni egy-egy szálat a szép, piros taréjból. A gárdista ilyenkor dörmö- gött. „Csak csipegesd, amíg szájon nem kaplak”, mondta vészjósló hangon. Aztán vigyorogva hozzáfűzte: „Majd a te farkadból csináltatok új sisakdíszt magamnak ...” A ló tudta, hogy ez üres fenyegetőzés, puszta szájaskodás: gyönyörű, hullámos, földig érő farka volt, a gárdista inkább a tulajdon szőke sörényébe engedett volna belenyiratni, mint az ő farkába. A ló megrázta a fejét: az ő orrát is bosszantották az alágördülő esőcseppek. Rendes körülmények között szeretett itt állni őrségen, a tomporával a boltív alatt, a két mellső lábával a járdán, szeretett gyönyörködni az utca tarka forgatagában, az ismerősökben, akik barátságos pillan* Köztársasági elnökünk május 1-e alkalmából Munka Érdemrenddel tüntette ki Rácz Olivért. A kitüntetéshez olvasóink — s olvasói —nevében is gratulálunk. Rácz Olivér*
