Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Tőzsér Árpád: A Kapitány (vers)
TŐZSÉR ÁRPÁD A Kapitány A bazini elmegyógyintézet Q' parkjának homályában időnként föl-föltűnt a Kapitány öles alakja Végtelen sétái során Mittel úr a költő is találkozott néha véle pontosabban találkozott volna hogyha a Kapitány az utolsó pillanatban ki nem tért volna mindig a találkozás elől így hát ,/ Mittel úr nem tudhatott többet róla mint amit mindenki ! Nevezetesen azt hogy a rejtélyes ápolt még nemrég bányamérnök volt egy uránbányában (s egyúttal a hadsereg tisztje innen a Kapitány gúnynév) s miután a számokba beleháborodott ideggyógyintézetbe zárták hogy bizonyos dolgokról ott kinn ne beszélhessen Mittel úr a Kapitány láttán mindig megborzongott mert a hórihorgas férfi — hosszú kabátja föltűrt gallérja fekete szemüvege és szemébe húzott kalapja — Griffinre Wells Láthatatlan emberének szerencsétlen sorsú hősére emlékeztette Akkoriban Mittel úr is szomorú esett ember volt Fél éve halt meg az anyja s Mittel úr olyan egyedül maradt a nagyvilágban akár az ujjom Ráadásul a sajtóban éppen akkor írták le róla szinte naponta hogy fantaszta hogy szabadkőműves hogy nem realista hogy realista hogy . .. Egyszóval az irodalomban is egyre magányosabb lett Nem csoda hát hogy többszörös magányából úgy menekült a pszichiáterhez akár a hivő a gyóntatóhoz A pszichiáter azonban hősünket nem oldozta föl hanem — miután teleírt egy papírlapot a panaszaival — bedugta az említett híres gyógyintézetbe Mittel úr e fordulatra nem volt fölkészülve Nehezen szokta meg új környezetét
