Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Balla Kálmán: A tékozló fiú hazatérése (versi
Úgy vélte ő is a Kapitány sorsára jutott valamién1 r>eki is hallgatnia kell A külonuseg köztük csak az hogy neki sejtelme sem volt miről kell hallgatnia E talány sok gondot okozott neki Kínjában mindennap írt hát egy verset s erősen remélte hogy minden versében van legalább egy parányi abból a valamiből amiről a fehér falak közt s a zöld platánok alatt hallgatnia rendeltetett BALLA KÁLMÁN A tékozló fiú hazatérése Tőzsér Árpádnak Arcodba világít a koponyám halványsárgán és sokszögűén akár a betlehemi csillag amely végigkíséri útjaid amelyet mellkasodra varrtak föl atyám Bikacsök és hullák csiszolták csontig egy műhelyben hol az örök életet készítik eltávolítva minden szennyeződést rárakódást hogy ragyogjon mintha úgy lelték volna meg A puskacső vagy a megvasalt csizma mindig elsül s mindig célba ér valakiben betöltve rendeltetését megrándul s világba lök egy-egy áldozatot hogy élhessek munkám legyen rendelésed szerint Rongyokban lóg rajtam mások halála a történelem ez hozott vissza hogy rád ruházzam ők hordtak vonszoltak s karjaidban ők vannak velem Arcom helyett mit öledbe hajtok borotvált gyémántidom égjen beléd hogy újrafoganj s éljek rendeltetésem szerint kerítetlen birtokaidon
