Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Grendel Lajos: Mayer Judit
Mielőtt hozzáláttam volna e kis köszöntő vallomás írásához, meglátogattam otthonában. Madách-díjat kapott ismét, s nekem épp ez a díjazott kötete, a Régi költők — mai tanulságok hiányzott. Elkérem hát tőle, gondoltam, s egy kurta telefonbejelentkezés után már ott is voltam. Tőzsér épp a könyveit rendezte, négyezer kjtetet rendezett és rendszerezett kettesben a feleségével. Hál’ istennek, egészséges, ez volt az első gondolatom .. . Ez volt a második is. Örömömben majdnem berúgtam a pálinkától és a sörtől, am vei a költő felesége megkínált. Ezt mondom most is: Hál’ istennek! Mert Tőzsér barátom is a „váratlan Tavasznak apja”. Legyen is hát egész .égés sokáig, új verseket, új esszéket, új tanulmányokat várunk tőle, új, váratlan Tavaszokat. Mellesleg úgy érzsm, Tőzsér igazi jelentőségét csak egy másik Tőzsér tudná méltóképpen felmutatni. Jómagam a csehszlovákiai magyar dráma megszületését is tőle várom, az Adalékok ... néhány versszaknyi jelenete ígéri is. „Az állásfoglalás már maga a konkrét tett” — írja Cselényi-tanulmányában. Több, mint harmincéves ismeretségünk-barátságunk ideje alatt tapasztalhattam: Tőzsér sosem volt állásfoglalás, vélemény híján. Ezután se legyen, ezt üzenem neki. Zs. Nagy Lajos Mayer Judit Mayer Judit hosszú éveken keresztül a Madách Könyvkiadó cseh fordításirodalmi részlegét vezette, s kevés olyan műfordítónk van, aki ne lenne adósa valamivel. A műfordítók ritkán kerülnek reflektorfénybe, Mayer Judit igényességét ezért leginkább a kiadói és műfordítói szakma tisztelte eddig. A nagyobb nyilvánosság inkább nyelvművelő cikkeiből és rádiójegyzsteibol ismeri. Most, hogy az 1984. évi műfordítói Madách-díjat Vág- ner—Schneiderová Az oroszlán nem az állatok királya című könyvének fordításáért Mayer Juditnak ítélték oda, a díjosztó bizottság régi adósságot törlesztett. Bár a díj statútuma életművek jutalmazását nem teszi lehetővé, mindnyájan, akik figyelemmel kísérjük Mayer Judit munkásságát, okkal véljük úgy, hogy döntésével a zsűri egy fordítói pálya egészét is megbecsülte ezúttal. Hiszen Mayer Judit régóta az egyik legkiválóbb műfordítónk, a cseh irodalomnak nála avatottabb fordítója Csehszlovákiában nincs. Karéi Capsk publicisztikájának java az ő kiváló tolmácsolásában olvasható magyarul. ő fordította le néhány éve Comenius A világ útvesztője és a szív paradicsoma című művének tizenhét fejezetét, s még számos regényt és elbeszélést. Nevet és tekintélyt szépirodalmi művek pontos és művészi átültetésével szerzett, ám számos ízakkönyvet, útleírást és útikalauzt is fordított. Aki olvasott már avatatlan fordító munkája nyomán nyomdafestéket látott, magyartalan szószerkezetektől hemzsegő szakkönyvet, az hamar belátja, milyen fontos, hogy a nem szépirodalmi művek is helyes magyarsággal szóljanak hozzánk, nem pedig azon a lompos, (fé)sületlen, nemegyszer, dadogó-elfúlladó nyelven, amit, jobb híján és restelkedve, csehszlovákiai magyar köznyelvnek hívunk. Tehetség, rátermettség, szakmai felkészültség és stílusérzék birtokában gyerekjáték lehet fordítani, vélheti a kívülálló. Ámde minden vers szavakból és minden regény mondatokból épül fel, s ezekért a szavakért és mondatokért nagyon meg kell küzdeni. Ez pedig nem csupán szakmai kérdés, hanem, s talán inkább, etikai kérdés. Az író vagy műfordító ugyanis nem azzal fejez ki etikai tartást, hogy a társadalom ilyen-amolyan morális problémáin elmereng, hanem azzal, hogy etikus a viszonya a hivatásához. Mivel az irodalom a nyelvből teremt művészi világképet, a nyelv az a forrás, amelyhez szüntelenül visszatérni kénytelen. Mi, fiatalabb pályatársai a nyelv feltétlen tiszteletét tanultuk meg Mayer Judittól. Tágítva a kört: az irodalom tiszteletét. Számunkra, írók, szerkesztők, műfordítók számára az irodalom a legfontosabb dolog a világon. Hogy aztán az irodalomnak mi a haszna vagy a küldetése, az más kérdés. Ha jó irodalomról van szó, talán a legkevésbé fontos kérdés. Grendel Lajos
