Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - Zs. Nagy Lajos: naprengés (versj
zs. nagy lajos naprengés e zentúl mindent kisbetűvel írok hadd pukkadjanak meg az oroszlánok egy-egy szövegben eddig is sokkal több volt a kisbetű mint a nagy demokratizálom a nyelvtant leszavazom az iniciálékat az utcán is csupa kiskutya mászkál szomorúfűzszerű alumíniumszőrű kiskutyák gurulnak a lábam előtt pamacs- és súrolókefekutyák pórázon húzzák maguk u- tán a világpolitikát a ködben néha megemelik hátsó kereküket megtisztelik a mindenség sarkköveit kiskutyák masíroznak szomorűfüzek pásztázzák a történelmet ez most már így lesz ma van halottak napja gyertyák égnek a fejemben holtjaim sírja fölött ezt mondanom sem kellett volna túlbeszélem a lényeget a lényeg az hogy civilizált vagyok mint az úristen fent lakom a mennyek országában négyszobás mennyországban országolok körülvéve könyvekkel rádióval televízióval feleséggel füllel hallom szemmel tartom az óceánokat a köztük vergődő szárazföldeket párzani kellene ilyen ködös hajnalokon nem világpolitizálni hisz oly kevés az ember a vízcsapból csak levegő folyik itt a nyolcadikon téri nem tud megmosakodni pedig eltörte a kezét vigasztalom őt hiszen jobban járt mint indira gandhi igaz igaz terézkém csak a kredenc tetejét tisztogatta nem a szikhek fellázadt seregét hű de ostoba szójáték nálunk fellázadtak a székek s eltörték terézia kezét ó gyönyörűségem mért gondoltad hogy a tisztaság fél egészség most itt ülsz törött kézzel potyog a könnyed s nem tudsz megölelni fő dolog a kredencek egészsége? ezt a kérdőjelet ki keleltt tennem ide mert az olvasó azt hihetné hogy állítok valamit
