Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - ÉLŐ MÚLT - Pukkai László: Richter Mihály munkásmozgalmi tevékenysége
\ nap elzárásra Ítélte. A bíróság 1932. január 7-én kelt 101/32 számú végzése értelmében Richtert mint közveszélyes forradalmárt öt évre kitiltották Pozsony területéről.19 Pár hónappal később Sopronnál fogták őt el az osztrák határon, s Csehszlovákiába toloncolták. Többször volt a nyitrai, sőt egyszer a kassai börtön foglya is. Nővére, Rozália visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy főleg édesanyjuk rettegett Mihályért: „Az anyánk mindig reszketett, ha jöttek a csendőrök a járási szolgablrói hivatalból. Pedig a Mihály nem akart, nem is csinált semmi rosszat. De igen jó szónok volt. Csak felállt egy asztalra, s nagyon tudott ám beszélni.” Richter ebben az időben már függetlenített pártmunkás volt. Szabó István véleménye szerint „elméletileg nagyon felkészült kommunista, megnyerően jóságos tekintetű, kitűnő szervező és propagandista volt. Hatásosan tudott beszélni.” A járási főszolgabírói hivatal 1932. április 15-én arra kéri a bratislavai tartományi hivatalt, hogy gyorsan cselekedjék, ti. a galántai járásban Is közmunkálatokat — csatornaépítést — rendeltek el a kormányszervek a munkanélküliség enyhítésére. A megyei csatornaépítő bizottság vezetője, Pavel Leimdörfer doktor, mérnök Diószeg kataszteri területén nem tudta 350 munkás bérét kifizetni. A főszolgabíró így írt: „Ebben a helyzetben az a legkényesebb, hogy mindez Diószeg környékén játszódik le, a járás kommunista központjában, ahol az említett pártnak nagyon agilis és odaadó hívei, agitátorai vannak.”20 A tornóci kommunista párt vezetősége, Poszpis József elnökkel az élen, 1933. április 2-án, a gazdasági válság utolsó évében népgyűlést szervezett, amelynek szónoka Prechádzka József és Richter Mihály volt. Richter többek között a gazdasági helyzetről ás a német fasizmusról beszélt: „Míg a munkások, kisparasztok és kisiparosok mindenüket elvesztik, addig a kapitalisták biztonságban tudják vagyonukat, amelyet a munkások verejtékéből gyűjtöttek össsze (...) Nem kell félnünk, hogy a fasizmussal a német munkásosztály félre van állítva. Nem: hatalmas a belső harc, s van még remény arra, hogy Hitler órái meg vannak számlálva. Ezért segítenünk kell a német munkásosztálynak hősies harcában.”21 Szinte meglepő, hogy Richter már ekkor felismerte az elnyomott alsóbb osztályok „egységes népfrontszerű” összefogásának szükségességét, az meg egyenesen döbbenetes, mennyire bízik a fasizmus vereségében annak felmenő szakaszában. Richter szívesen segített az ifjúmunkásoknak is. Ezért legtöbbször Major Istvánnal, vagy egyedül ún. bennlakásos politikai iskolázásokat szervez a Komszomol vezetői számára. Kugler János szívesen emlékezett vissza az 1934-ben Léván rendezett politikai iskolázásra, majd a tizennégy napos diószegi szemináriumra is. Az ideológiai kérdések fő előadójaként Richtert emlegette. A párt központi bizottságába 1935-ben választják be Richtert. A magyar szekció titkáraként tevékenykedett Bratislavában. így természetes, hogy Dél-Szlovákia és Kárpátalja valamennyi jelentősebb munkásmozgalmi akcióján találkozhatunk vele. Később a központ megbízásából Komáromban dolgozott területi titkárként, de tevékenykedett Léván és Margecanyban, valamint Kassán is, ahol két teljes hónapig raboskodott, mivel a bíróság felforgató tevékenységért ennyire ítélte el. A rengeteg időt igénybe vevő szervező, nevelő munkája mellett volt ideje írni is. A Magyar Napban jelentek meg írásai, amelyekben a dél-szlovákiai gazdasági és társadalmi helyzetet elemzi kimerítően.22 A NOSZF-ról 1936. november 7-én vezércikket írt a Magyar Napba. Cikkei Diószegi Mihály néven jelentek meg. „írásai pedig úgy robbantak a falvakban, mint a bomba. A szegény nép örült, hogy valaki megírta, milyen az élet Schreiber uraságnál” — emlékezett vissza Szalay István Richter írásainak hatására. Barátainak gyakran mondogatta, hogy legjobban mégiscsak szűkebb pátriájában érzi magát. Tehát semmi rendkívüli nincs abban, hogy 1938. május 21-én Sellyén szónokolt.23 A községi választások előkészítése alkalmából a CSKP és a szocdemek közös népgyűlést szerveztek ezen a napon. Richter szónoktársai Mihállk és Drexler voltak. Az újvári területi pártbizottság küldötteként részt vett a CSKP VII. kongresszusán, amely részletesen kidolgozta a köztársaság megvédésének lehetőségeit. Öccse, Gyula, Így emlékezik vissza erre az időre: „Az előretörő fasizmus láttán Mihály megdöbbent. Előre látta az eseményeket. Tudta, hogy a világháború elkerülhetet
