Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - ÉLŐ MÚLT - Pukkai László: Richter Mihály munkásmozgalmi tevékenysége

len. A Hlinka-gárda tevékenysége következtében láttam őt az életben először megijedve. Féltette a népet, a világot a pusztulástól.”

A tornóci manifesztáció előkészületeibe is aktívan bekapcsolódott. Steiner Gáborral, Poszpis Józseffel járták a környéket, keresték az alkalmas terepet a hatalmas akcióhoz.

IV

„1938. október elején, a müncheni diktátum után, de még a bécsi döntés előtt Nové Zámkyba érkezett Steiner Gábor kommunista szenátor a bratislavai kerületi pártbizottság másik két dolgozójával, Szabó István és Richter Mihály elvtársakkal és összehívták a párt szűkebb aktíváját.”24 Az értekezlet egyetlen pontja az illegalitásba vonulás, a pártsejtek megszervezése volt, tehát a CSKP stratégiájának a nemzeti felszabadító mozgalom első szakaszára vonatkozó taktika érvénybe léptetése.

„A szlovákiai tartományi titkárság ülésén megvitatták a helyzetet és minden szervezethez eljuttatták a további munka alapelveit. Steiner Gábor, Major István, Richter Mihály és Szabó István a tartományi titkárság nevében részletes felhívást intézett a dolgozókhoz. Ez az okmány bizonyítja a magyar forradalmárok szándékát, hogy a sorsdöntő fordulatok időszakában, a Horthy-hadsereg közeledtére, az Esterházyk által mérgezett légkörben is igyekeztek a köztársaság védelmére mozgósítani a magyarságot.”25 Richter Gyula visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Bratislavában is Mihály nevéhez fűződött a pártsejtek megalakítása. Az első titkos találkozóhely Machánek borbélyműhelyében volt (jól ismerte őt Richter Gyula is, mivel szakmabeliek voltak). A segítője Krajnyák Ottó volt.

„Richter Mihály Szlovákia Kommunista Pártjának szintén kiemelkedő funkcionárusa volt. A harmincas évek második felében ő közvetítette azt a segítséget, amelyet Csehszlovákia kommunistái nyújtottak az illegalitásban küzdő magyarországi kommunistáknak, 1937—38-ban ő is Komáromban dolgozott. A második világháború alatt, emigrációja éveiben, Londonban, a Károlyi Mihály vezetése alatt álló Magyar Bizottság tagja volt.”26 E sorsdöntő események után a Központi Bizottság utasítására Richter is felkészült az emigrációra. 1938. december 24-én búcsúztatják elvtársai, ismerősei, köztük testvére, Gyula is. A Carlton-szállő elől indultak Prágába, ahol az illegális határátlépésig Šmid- kééknél laktak.

„A német megszállás előtt 10—12 nappal még Prágában voltunk. Košík, Školnyik, Richter, Steiner és én megkaptuk a szovjet vízumot. Az emigrálás névsor szerint történt. Richter már csak Angliába mehetett. Március 10—15 között az utolsó 35 emberrel Lengyelországon keresztül mentek ki Angliába, egyik legjobb barátjával, Gombos Györggyel”

— idézte az eseményeket Szabó István.

Londoni tevékenységéről egyelőre nagyon keveset tudunk.

Károlyi Mihályné már említett munkájában olvashatjuk: „Richter Mihály (1905— 1945) szlovákiai magyar kommunista, a második világháború előtt a Csehszlovákia Kommunista Pártja szlovákiai kerületi titkára. Angliába emigrált. A háború alatt tagja volt az angliai Magyar Tanácsnak és egyik vezetője a londoni Magyar Klubnak. Hazatérése közben repülőszerencsétlenség áldozata lett.”27

Miután Károlyi köréhez tartozott, feltételezhető, hogy a londoni cseh:zlovák és magyar emigráció között közvetítő szerepet töltött be. Károlyi maga is említést tesz egy ilyen tárgyalásról: „Egy alkalommal Jan Masaryk, az emigráns csehszlovák kormány külügyminisztere jött hozzánk előadást tartani, és itt a nyilvánosság előtt is nyomatékosan hangot adott annak a véleményének, amelyet előttem már többször kifejtett: a csehszlovák—magyar barátság csakis olyan Magyarország esetében lehetséges, amely őszintén és becsületesen elfogadja a Károlyi-féle programot.”28 Végül hadd idézzük Vajda Erzsi levelét: „Mindenről, ami otthon történt, informálva volt. Soha egy percig nem érezte otthon magát itt Angliában. Idegesen várta a percet, amikor hazatérhet. És sajnos ez a perc megérkezett. Hosszas szaladgálás után végre kezében volt az útlevél és az utazás dátuma (...) A tervünk az volt, hogy én tavaszig itt maradok a kisfiúval és aztán Miska visszajön értünk. Megérkezett október ötödiké (1945), amikor Miska a repülőgépre szállt. Három perccel az indulás után a gép kigyulladt és lezuhant (...) Miska halála mély megdöbbenést keltett (...)”