Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - ÉLŐ MÚLT - Pukkai László: Richter Mihály munkásmozgalmi tevékenysége

Richter szervezte. E miatt a sztrájk miatt Richtert majdnem kizárták a pártból, mert Zápotockýék szerint Szlovákiában nem volt érett a helyzet a sztrájk megszervezésére. A Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottsága, majd később a VI. kongresszusa pozitívan értékelte a szlovákiai cukorgyári munkások sztrájkját.

1926. december 19-én Diószegen a nemzetközi politikai helyzetet, valamint a hazai gazdasági stabilizációt elemző nagygyűlésre került sor. A nagygyűlés előadói František Kubač, Schreiner Frigyes, helyi kommunista vezető, valamint Richter Mihály voltak. „Gyűlések és összejövetelek, amelyek a járás (galántai) területén 1926-ban történtek, nagyobb eredménnyel főként Sellyén, Hosszúfalun, Šoporňán, Galántán, Diószegen, Nagyfödémesen, Zsigárdon, Sereden, Nagymácsédon, Vezekényen és Hidaskürtön voltak. Előadók Major István, Viliam Široký, Bartos Márta, František Kubač, Kroch Vencel, Mistrík Július, Cerný Konštantín, Holanová Zuzana és Richter Mihály voltak. Előadásaikban főképp a kollektív szerződések megkötésére, a béralap emelésére, a földreform felülvizsgálására tértek ki.”10

A galántai földmunkások 1927. április végén és május elején szervezett kéthetes bérharca május 3-án a sztrájkolok győzelmével végződött.11 Annak ellenére, hogy a béreket az eredeti száz százalék helyett csak harminccal emelték a munkaadók, a munkásság nagy győzelméről beszélünk, hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hagy a kapitalizmus stabilizációjának korszakában járunk.

A diószegi cukorgyári munkások augusztus végén kérvényt intéztek a gyár vezetőségéhez, amelyben követelték az elbocsájtott Kapuca Károly, Karika Vilmos és Richter M hály munkások visszavételét. A cukorgyár vezetősége a szeptember 11-én tartott ülésén kompromisszumos döntést hozott. Mivel attól tartottak, hogy a gyá; 1290 munkása az idénymunka kellős közepén sztrájkba lép, hiszen a gyár vezetősége nem tartotta be a kollektív szerződé.eket sem, Kapucát és Karikát visszavették, de Richtert nem.

A járási szolgabírói hivatal sietett a gyár vezetőségének megsegítésére. A sztrájk msgakadályozása végett hat fővel megerősítette a diószegi csendőrőrs állományát: két csendőrt Tallósról, kettőt Felsőszeliből, egy-egy csendőrt pedig Szénéről és Szencki- rályfáról vezényeltek Diószegre.12

III

Az 1929-es év, a CSKP V. kongresszusának éve a párt bolsevizációs irányzatának, eszméinek a győzelmét hozta. A kongresszuson többek között Richter Mihály képviselte a galántai járás agrár- és ipari munkásságát. Szabó István szavait idézve megállapíthatjuk: „A kongresszus magyar nemzetiségű küldöttjei Gottwald vonalát tartották.”

Az V. kongresszus szellemében éledt újjá a járás munkásmozgalma is. Ennek első jele az 1929. május 1-én, Sellyén szervezett nagy manifesztáció is. Július Safránek, Richter Mihály, Oláh János és Jánoska Márta tartottak ünnepi beszédet, illetve ismeret- terjesztő előadásokat, amelyek témája a kapitalizmus elleni harc volt. A szónokok felhívták a hallgatóság figyelmét a fasiszta veszélyre is, amely egyre jobban elterjedt s erősödött Európában.13

Richter Mihály működése ebben az időben ugyancsak veszélyessé vált az uralkodó körök számára. Végül is 1929. december 31-én bűnvádi eljárást indítanak ellene „forradalmi dalok énekléséért”.14

A diószegi csendőrállomás jelentéséből tudjuk, hogy 1930. március 5-én Richter Mihály címére kommunista eszméket hirdető röplapok és plakátok érkeztek, amelyeket a postán Horváth Gyula, a diószegi kommunista párt tagja vett át, és osztott szét a közben megjelent párttagoknak. A jelentés szerint Richer a kommunista párt elnöke volt ebben az időben Diószegen.15

Ugyanebben a jelentésben olvashatjuk, hogy Richterék március 19-én szerették volna megünnepelni a dolgozó nők nemzetközi napját is.

Richtert a plakátok miatt újból letartóztatták. A vallatásnál az őt kihallgató tiszt kérdésére, hogy miért kell Marx és Lenin tanait terjeszteni, így válaszolt. „Nem szükséges mindig a népet Marx és Engels, Lenin tanaival ismertetni, hiszen forradalmasítja őket az éhezés és a pillanatnyi gazdasági helyzet.”

A válasz méltó volt Richterhez. Szalay István, aki ebben az időben a proletkult területén tevékenykedett sikeresen, így jellemezte harcostársát: „Richter nagyon radikális