Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: Jégverésben, forgószélben

És volt férfi, akinek zokogás rázta — hangtalanul — a vállát. És zengett az aknáktól megrongált, romos templom falai között a felszabadult ének, a hálaadó zsoltár; reménykedőn és bizakodón, hogy nem kényszerül átcsapni többé már emberségért kiáltó parasztköltői jeremiádba, népnyi fohászba:

Bárcsak a jó Isten könyörülne rajtunk, hallgatná meg imánk, mit rebeg az ajkunk. Ne sanyargatnának ártatlan népeket, de inkább szeretnék egymást az emberek. Tanulnák meg egymást tisztölni, böcsölni, még ha nem tudnak is egy nyelven beszélni. Felebarátodat szeresd, mint magadat, ez volna a földön legfőbb parancsolat.

Ha ezen alapra épitnék a békét, meglátnák a világ újjászületését...