Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől V. (regényrészlet)

gyakorlatukban helyesen, egységes irányelvek szerint cselekedjenek, és eszmeileg tisztán ítéljék meg feladataikat.

B.-nek mint a NEKU egyik központi vezetőjének jelszava az eszmei következetesség és szervezeti egység igénye. Ezeket látta veszélyeztetve oly mértékben, hogy emiatt érzett nyugtalansága előbb elhomályosította, majd megdermesztette a tekintetét. Vele ellentétben a hallgatóság — a terep szellemi munkásai — elismerően és helyeslően hallgatták fejtegetéseit. Tekintetük bátorítóan csillogott, s a tény alkalmas olyan következtetés levonására, hogy a vezető és vezetettek tekintetét gyakran nem ugyanazok a benyomások homályosítják el.

A férfi azzal kezdte előadását, hogy kijelentette, a téma és a vele összefüggő gondolatok mindnyájuk közös ügye. A nemzetiségi állapot határhelyzet, amely történelmi államalakzatok és kultúrák érintkezési vonalán létezik. A nemzetiségi' életet alkotmányos jogok, törvények és rendeletek szabályozzák. A rendeletek betartása a szocialista törvényesség betartásának a fogalomkörébe tartozik. Ha a rendelkezéseket betartják

— márpedig ez a cél —, a nemzetiségi ember békésen gyakorolhatja állampolgári jogait, amelyek anyanyelvének használatában, sajátos kultúrájában és gazdasági egyenjogúságában fejeződnek ki. Mindezek megilletik, ha teljesíti állampolgári kötelességeit.

A nemzetiségi ember ragaszkodik anyanyelvéhez és történelmi hagyományaihoz, folytatta a férfi. A nemzetiségi gondok akkor kezdődnek, amikor az adott társadalom nem tanúsít elég megértést ezen igényei iránt. '

B. szemének a tisztasága ekkor zavarosodott meg, tekintete ekkor felhősödött be.

Előállt az az abszurd helyzet, hogy a valóság logikája és a tények összefüggései egyre inkább markukban tartották a férfit, s már nem visszakozhatott. Feltétlenül szólnia kellett arról, hogy a törvények és előírások emberi közegben és tömeglélektani helyzetekben érvényesülnek, és ha ezek az emberi — érzelmi és értelmi — lehetőségek nem kedvezőek a nemzetiség számára, sorsa is nehezebb.

A tapasztalás logikája további abszurditások irányába kergette az előadót, és elébe penderítette a nemzetiségi ember vázlatát — pont, pont, vesszőcske ... —, melyet felkészülése során papírra vetett, és a vele kapcsolatos gondolatokat és axiómákat. Tudatzavarra utaló, fatális eset, nem képes elmondani, amit akar, és azt mondja, amit eleve nem akart elmondani. Kényszerhelyzetének engedelmeskedve részletesen beszélt a nemzetiségi komplexusról, kételyekről, bizonytalanságérzetről és szorongásról. Végül hitet tett a nemzetiségi kisebbségi problémakör világméretű fontossága mellett, és felszólította hallgatóságát, hogy igényes munkájukban merítsenek erőt a tudatból, hogy nemzeti kisebbségek találhatók mindenütt a földön, északon és délen, nyugaton és keleten.

Ezeknek a népcsoportoknak a társadalmi helyzete különböző, egyenjogúságuk foka változó. Nagy általánosságban az jelzi őket, hogy nyugtalanok. A belgiumi vallonok és flamandok a képviselőházban pofozkodnak, ám a baszkok már magas rangú spanyol katonatiszteket puffantanak le. Az ír vallási kisebbségnek titkos hadserege van, amely nagy előszeretettel robbant fel zsúfolt kávéházakat és angol katonai tehergépkocsikat. A kurdok a hegyek csúcsáról tüzelnek a török kormány csendőreire, míg ugyanezen állam örményei különböző világvárosokban követnek el terrorcselekményeket. Folytathatnánk a felsorolást, mondta a férfi, beszélhetnénk a mozgolódó bretonokról és katalánokról, a horvát usztasák nyugaton tevékenykedő utódairól, a koszovói albánokról és libanoni drúzokról, s nem utolsósorban az egymást mészároló szingalézekről és tamilokról; a világ különféle kisebbségeinek felemlítését órákig folytatni lehetne. De ezzel még mindig nem merítenénk ki a témát. Mert nyugodtan folytathatnánk a vallási kisebbségekkel, beszélhetnénk a kultúra kisebbségéről a hatalmi erőszakkal szemben, és befejezésül beszélhetnénk a morális felelősségtudat és jóindulat kudarcairól, melyeket az emberi önzéssel és lelkiismeretlenséggel való küzdelmében szenved el, vagyis a jó kisebbségéről a rosszal szemben. Elmondhatjuk, fejezte be előadását a férfi B. szemének metamorfózisa láttán súlyos kételyekkel lelkében, hogy a szocialista társadalmak igazságos törvényekbe foglalták a nemzetiségi kérdés korszerű megoldásának legjobb lehetőségét. Mindnyájunk kötelessége, hogy tetteinkkel jó alapokat teremtsünk a törvények érvényesítéséhez és munkálkodjunk betartásukon.

Az igényes közönségnek tetszett az előadás, erősen megtapsolták. B. azonban nem tapsolt, mire a többiek is abbahagyták az ünneplést. A nemzetiségi ember különösen