Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől V. (regényrészlet)
2 A férfi súlyos nap elébe indult, nehéz harc várt rá, kockázatvállalás. A Fürjecskében kezdte a csatát, betért reggelizni, evett egy sertéspörköltet gombóccal. Pohár sört készült inni, néhány hosszú kortyot a nagy hírű ógyallai Aranyfácánból, hogy a napja jól kezdődjön. De a véletlennek kedve támadt játszani vele, igy a nap nem kezdődhetett zökkenőmentesen. Éppen sorra került a csapospultnál, amikor becammogott a Fürjecskébe a Vakember, és jelenlétével hosszú percekre elodázta, hogy a férfi az Aranyfácán élvezetébe merüljön. A Vakember, minden jel erre vall, sörön él. A Fürjecske törzsvendégei közül senki nem tudja, hol lakik, ki ő és milyen környezet küldi sörért, vagy várja vissza, mikor a Fürjecskéből eltűnik. Ennek ellenére mindenki ismeri. Az alkalmi fogyasztók nem ismerhetik ugyan, de előjogait ők is tiszteletben tartják. Mindhárom csaposnő — naponta váltják egymást a sziszegő rézcsapok előtt — elismeri azokat, és előnyben részesíti a Vakembert. Hasonló kiváltságokat élvez, mint a Lábatlan, neki sem kell beállni a sorba a pult előtt. Zömök, kerek fejű, rózsás arcú fiatalember a Vakember. Elhanyagolt külsejű, öltönyben jár, de ruhája pecsétes, gyűrött. Félretaposott félcipőjét gyakran a meztelen lábára húzza. Általában borotvált az arca, mikor reggel megjelenik a Fürjecskében, de ha nem volt ideje lehúzni arca szőrzetét — nyolc óra tíz perckor már a Fürjecskében van —, rózsás arca csúnya szürke borostával van benőve, mely szemre selymes tapintású, mint az egér szőre. Az utcán lassan csoszog, tapogatózva, de aránylag biztosan jár, éppen csak meglóbálja fehér botját maga előtt. Keres és tapogat, de nincs kizárva, hogy minden részletében, lépésről lépésre ismeri az utat a lakásától a Fürjecskéig. Éppen a férfi került volna sorra a pultnál, amikor a Vakember belépett. Néha másodperceken múlnak a dolgok, ilyen a véletlen. AZ új vendég magával hozta a nagy vászon bevásárlótáskáját. A csaposnő éppen pénzt számolt, majd egy műszakot kezdő, fiatal kéményseprőnek cigarettát adott, s ez éppen elég idő volt ahhoz, hogy a zömök fiatalember lassú, csoszogó léptekkel a pulthoz érjen. Szeme zöldessárga, mint a savó és nyitva tartja. Közömbösen egy helyre szegeződik a Vakember világtalan tekintete, és ez az irány nincs összefüggésben sem mozgásával, sem tetteivel. A Vakember áll és vár. Nem szól, némán is értik őt. A csaposnő két korsó sört csapol. Fülekkel összetolva egymás mellé állítja őket, hogy a Vakember egy kézzel átfoghassa. — Üvegek? — kérdezi. A Vakember felemeli táskáját, és a magasban tartja. A férfi mellette áll, türelmesen vár, és figyeli a sokszor látott jelenetet. A csaposnő elveszi a táskát, kiszed belőle tíz üres söröspalackot, és a háta mögött álló ládákból a táskájába rak tíz teli üveget. A megrakott táskát a Vakember bal kezébe adja. Az elveszi tőle, majd összezárt jobbjából pénzt szór a pultra, pontosan egy sörtócsába, amiért a nő bárkit léhordana, de neki nem szól. Egy papírhúszas, tizes és néhány fémpénz úszik a sörben, a csaposnő felszedi, és a Vakember jobb kezét ráhelyezi a korsók fülére. Az felemeli a két korsót, és elfordul, a számára láthatatlan ivópultok felé indul. A csoszogó Vakember bal karját megfogja egy törzsvendég, a pulthoz vezeti az embert, majd megfogja a jobb kezét, és a pultra helyezteti a korsókat. Az esemény szó nélkül történik, a Vakemberrel senki nem beszél, és ő sem szól senkihez. Felemeli az egyik korsót, s hogy ajkával megtalálta a szélét, egy pillanatra mintha megszagolná, majd nagy, lassú kortyokkal egy hajtásra kiissza. Az üres korsót leteszi, ajkáról nem törli le a habot, az fehér körítésként szája körül marad, és pukkadozva szertefoszlik. Rövid ideig — néhány percig — szuszogva várakozik a Vakember, majd megissza a másik korsó sört, de ezt már nem egyszerre, hanem néhány hajtásra, ám ugyancsak nagyon rövid idő alatt. Ezután azonban kézfejével komótosan megtörli száját, megfordul és elcsoszog. Táskáját nem teszi le a kezéből. A legavatottabb törzsvendégek egyhangú állítása (feltételezése?) szerint egész napi tápláléka az a tíz palack sör, amit hazavisz ... A férfi megkapta sörét, negyedóra múlva a művelődési központban az íróasztalánál ül, és előadása vázlatát állítja össze. Szűkén mérve van rá másfél óra ideje. Szerencséje, hogy napról napra éli a témát, elég ha elvontan megfogalmazza tapasztalatait.
