Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - FIGYELŐ - Jozef Hvíšč: A hetvenes évek fiatal szlovák költészete

zárt tematikai egységeket Lipka már nem csupán jelentésbeli tényként értelmezi, hanem mindenekelőtt mint velük szemben tanúsított bizonyos élet- (filozófiai, társadalmi és egyéb) megnyilvánulást. A ténymegállapító jelentés („reláció”) elemeit az interpretáló jelenté: („hogyan került rá sor”) elemeivel helyettesíti. Ezen az úton Lipka eljut az adott jelenségek „átértékeléséhez”, általánosító szentenciával zárva le azokat.

E jegyek közül számos Michal Chuda költészetét is jellemzi, ő azonban más úton jut el hozzájuk. Chuda költészete szenzitívebb. Noha nála is jelentős szerepet játszik az intellektuális megismerés — ez főként a Biele noci (Fehér éjszakák) című kötetének verseiben nyilvánul meg —, ő csupán irányadó szerepet szán neki. Versei élményanyagának ez másodlagos alkotórésze, melyet főként az adott jelenségekhez fűződő érzelmi viszony hív elő. Kétségkívül Chuda szakmai iskolázottságának tényezői is közrejátszanak ebben, valamint a „szívtáj”-jal való hiteles kapcsolata, melyben valamennyi reális élménye (az otthon, a munka, a békebeli élet, a barátság) intenzív érzelmi visszhangra talál.

Mindezt Chuda „második” költői feliépé ;ét — melyre hatéves szünet után került sor

— képviselő kötetei alapján állapíthatjuk meg. Ez az időbeli szünet meglehetősen előnyére vált. Megszabadult a szubjektív recesszivitástól, a gondolati gátlásoktól, és új köteteiben (Bieliť plátno — Vásznat fehéríteni, 1976, Biele noci — Fehér éjszakák, 1977, Živá voda — Élő víz, 1978) kialakult eszmeirégű ős a valósághoz való sajátos viszonyt felmutató szerzőként mutatkozott be.

A Poľná omša (Mezei mise) című művében úgyszólván hermetikusan bezárkózott a „vidéki” érzékenység tereibe, s ez korlátozta látásmódját és mozgási lehetőségeit. A reflexív elégikusság „búvó”-patakjaiban keresett kiutat, de ez csupán mesterkélt pátoszt eredményezett, kitöltve szónokiassággal. A Bieliť plátno című kötetében Chuda ezt az irányvonalat áthelyezte a kifejezés másik síkjába. „Kiegészítő” társadalmi-eszmei hátteret alakított ki belőle, olyan költői visszatekintést, melyhez a másodkézből szerzett tapasztalatok távolságából közelített. Az elsődleges kifejezési sík megüresedett helyére a szerelem és az emberközi kapcsolatok egyetemes témáját helyezte. Ez verseiben az idő.zerű elem megerősödéséhez vezetett. A nagyváros új környezetében, ahol Chuda főiskolai tanulmányainak befejeztével letelepedett, elvész a nyári falusi esték idilli képe, s helyét a mindennapi munka, a kötelességek, gondok és problémák foglalják el. Noha a nézőpontnak ezt a megváltozását Chuda mint az életben elkerülhetetlen dolgot érzékeli, mégsem tudja elfojtani már c upán emlékeiben élő elvesztett ifjúsága fölötti szívfájdalmát („A mesebeli lovak röptére emlékezem”; Pieseň — Dal).

Chuda az aktuális kifejezésbeli síkokat összekapcsolja a konkrét élménnyel. A Bieliť plátno című kötetben ez mindenekelőtt a visszapillantó reflexió élménye volt, melyet csupán fokozatosan egészített ki iúfj tematikai és eszmei terekkel. A Biele noci című kötetében viszont ezt a reflexiót az „útleíró” reflexióval váltotta fel, mely Puskin, Dosztojevszkij, Siskin, Jeszenyin országával való hiteles találkozásaiból eredeztethető. Chuda effajta verseiben eredményesen kapcsolja össze az intellektuális megismerés elemét a valóság átéléseivel. Az említett két pólust átemeli a szépség és a harmónia általános értelemben vett értékének síkjába, s ezek alapján határozza meg esztétikai hitvallását. Az orosz környezettel való találkozás ösztönzést jelent számára, hogy újból átélje eredetét, s annak tágabb eszmei érvényt adjon. A Biele noci című kötetben integrálódik a visszatekintő és az aktuális-élményi reflexió, „mely éveken átívelve hajlik felém, mintha csak a Néva vizéből szeretne inni egyet” (Domov — Otthon). Ezzel az összegzéssel Chuda megteremtette a folyamatos átmenetet az időszerű tárgykörhöz.

Jóllehet látszólag semmi sem változott. Chuda már korábban létrehozott egy, a klasz- szikus poétikán alapuló, szilárd szerkezeti és strófaformát, amely azonban egyúttal kellőképp rugalmas és alakítható, képes magába olvasztani az új eszmei-tematikai formákat. Változásra más vonatkozásban került sor: a kifejezés erősségében, a haladás ügye mellett való elemi elkötelezettségben, a költői nézőpont koncentrálásában és kiteljesítésében, a jelenségek összefüggéseikben való ábrázolásának szándékában. Az elmúlt ifjúság feletti borongó bánatot a költő fokozatosan józan racionalizmussal váltja fel. Ebbeni igyekezetében Chuda érzékenyen visszanyúl Ladislav Novomeský, Szergej Jeszenyin, Milan Rúfus és főként Pavol Horov ösztönzéseihez.

A költészetnek ehhez az ún. reflexív-leíró típusához sorolható Rudolf Čižmárik két köny