Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - FIGYELŐ - Jozef Hvíšč: A hetvenes évek fiatal szlovák költészete

A FIATAL KÖLTŰNEMZEDÉK MÁSODIK VONULATA

A fiatal költőnemzedék jelentkezésének második szakaszát számos körülmény befolyásolta. Hadd említsük meg legalább a legjelentősebbeket: az erők összpontosítása, az újonnan fellépő költők nagy száma (főként a Nové slovo című folyóiratban publikálok sorából — velük majd egy külön dolgozatban foglalkozunk), a fiatal nemzedék költészetének minőségi differenciálódása, s nem utolsósorban a költők igyekezete, hogy tevőlegesen bekapcsolódjanak az irodalmi életbe. Mindez tehát arról tanúskodik, hogy a fiatal költőnemzedék felsorakozása a hetvenes évek közepén befejeződött, s e nemzedék egységes irodalmi megnyilatkozásban készült megfogalmazni álláspontját.

Ez a fiatal költészet ez idő tájt találja meg a helyes ritmust és feszültséget. A kezdeményezés oroszlánrésze az első vonulat szerzőinek jutott. Kiadtak már két, sőt három verskötetet is, s további köteteken dolgoztak. Némelyikük, például Štilicha, Andruška, Cižmárik, Švantner, Richter költői munkásságukat intenzív irodalomkritikai és szervezői tevékenységgel egészítették ki. Kezdeményezően és nagyrészt eredményesen kapcsolódtak be a műfordítói tevékenységbe (Chudá, Andričík, Lipka, Štilicha, Švantner, Richter) és más irodalmi műfajok, kivált a próza (Andruška, Cižmárik), valamint a gyermek- irodalom művelésében (Cižmárik, Trilecová, Andričík, Lipka). Irodalmi tevékenységüknek ez a műfaji és tárgybeli megoszlása pozitív hatással volt költészetükre. Az irodalmi igényesség fokozására, a szűk, egydimenziójú valóságlátás meghaladására késztette őket. Bővült tematikai és kifejezésbeli eszköztáruk, megszilárdult szerzői öntudatuk, és határozottabban körvonalazódott művészi koncepciójuk. Ennek eredményeképpen a kifejezésmódok egyfajta differenciálódása is láthatóvá vált, s ezt az egyes szerzők minőségi különbözősége okozta. Hogyan mutatkozott ez meg a konkrét irodalmi anyagon?

František Lipka költészete különül el személyiségjegyeiben a legérzékelhetőbben a többitől. Lipka a nemzedék második fellépése idején három kötetet jelentetett meg: Jazero (Tó, 1976), Zem na jazyku (Nyelvemen föld, 1978) és Orjeus na bicykli (Orfeusz kerékpáron, 1980). Lipka már beköszönő versében (Stvanica — Hajsza] sajátos világlátású költőként mutatkozott be, aki a jelenkor érzelmi és ismereti konfliktusairól alkotott igazságok racionális dedukciója felé közelit. Irányvételével nyilvánvalóan különbözött a fiatal szerzők ábrázolásbeli sztereotípiáitól. Egyik másik versével, illetve megnyilvánulásával szinte perbe száll velük. Költői személyiségének lényege, hogy az alkotást logikai szerkezet működésének tekinti. A képiség súlypontját áthelyezi a jelentésbeliség elemeire, így jut el az eszmei szembesítéshez s a vitához. Élményeinek változatos lírai eseményekké való átalakításával kísérletezik.

jazero című kötetében Lipka mindezt még hangsúlyosabbá tette és elmélyítette. A tágabb szerkezetbeli egységekre irányítva a figyelmet nagyobb gondolati teret, értelmi ivet tudott átfogni, s így nagyobb lehetősége adódott a jelenségek és a köztük fennálló összefüggések újabb eszmei-tematikai változatainak alkalmazására. A reflexív-elmélkedő elemeket tágabb értelemben vett történelmi-filozófiai, művészi és irodalmi témáknak rendelte alá, s ezeket a költői „tanulmányok” formájába szorította bele (Z archeológie l, Z archeológie 11, Prameň na dlani — Forrás a tenyérben). Alkotásaiban az egyszerű, közvetlen vallomás van túlsúlyban, melyet robbanásig feszit a szerző intellektuális tudása. Lipka az ismeret adta reflexiókból indul ki. Az élményeket az intellektuális (érzékeken túli) megismerésből meríti. Ezáltal csaknem teljesen elhagyja a költői vallomás érzelmi töltetét, az ésszerű reflexió rétegével helyettesítve azt. Verseinek szubjektív rétege együtthat az intellektuális képzettel.

Ez megnyilvánul nyelvében és stílusában egyaránt. Lipka verssoraiban az ige dominál, ezzel demonstrálja a tettet, a mozgást, a fejlődéssel járó változások dinamikáját. Körülhatárolja verseinek képi kiterjedését, a kifejezés másik síkjába tolva át azt. A csökkentett érzelmi töltetet szintaktikai eljárásokkal pótolja: felkiáltásokkal, szinesztéziai betoldásokkal, indulatszókkal stb. Mindebben az az igyekezete munkál, hogy kifejezze a jelenségek tárgyi értelmét a maguk történelmi-ismereti összefüggéseiben.

Lipka ezt az eljárást alkalmazza későbbi köteteiben is, melyeken elsősorban a tematikai gazdagodás jeleit figyelhetjük meg. így Zem na jazyku és más „útleíró” reflexiók jellemezte versváltozataiban (Listy leta — A nyár levelei című ciklus), az Orjeus na bicykli című kötetében, ahol az antik mitológiából merít (II. ciklus). A jelentésükben