Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: A hetvenes évek fiatal szlovák prózája
szélsőséges beállítottságát. Dušan Kováč, Dušan Dušek és Alta Vášová a valósághoz való új viszonyulásukat és tehetségük társadalmi érvényesítését először az ifjúságnak szánt prózai művek segítségével keresték, s azt újszerű értékekkel gazdagították. A legszembetűnőbb Jozef Puškáš fejlődése volt. Utešené sklamania (Vigasztaló csalódások) című, második novellás kötetében már nem találkozunk zsengéinek pesszimiz- must és kishitűséget árasztó hangolásával. Priznanie (Beismerő vallomás) című, további eszmei-esztétikai gazdagodásról tanúskodó könyvnovellájában egy fiatalember központi alakját ragadja meg élete válságos pillanatában, melyet emberi kapcsolatainak elégtelen erkölcsi alapja váltott ki. Eddigi utolsó regénye, a Štvrtý rozmer (A negyedik dimenzió), amely egy fiatal házaspár mindennapi életének és gondjainak történetét adja elő, gondolati emelkedettségével és nyelvi kultúrájával gazdagítja a mai fiatal szlovák próza elemző és intellektuális vonulatát. A hetvenes évek elején bemutatkozó fiatal prózaíróknak nem a teljes könyvtermése viselte magán az eszmei-művészi koncepcióknak és irodalmi poétikáknak azt a pecsétjét, amely ellentétben áll a szocialista művészet értelmével és céljaival. A fiatal szerzők egy része tudatosan fordult a valósághoz mint az alkotás ihletforrásához, hogy abból merítsen témákat, alakokat, történeteket művéhez. Kezdetben kisebbségben voltak, ám néhány év leforgása alatt szinte az egész fiatal irodalom terét birtokukba vették. Az indulók közül némelyek, például Ivan Habaj és Viera Švenková folyóiratokban már a hatvanas években közölték elbeszéléseiket. Műveik realista stílusa megmutatta, hogy a fiatal szerzők egy része nem engedett a divatos modernista irányzatok nyomásának. Realista tájékozódásuk lehetővé tette számukra, hogy a hetvenes évek szocialista realista prózájának erősödő áramával szervesen azonosuljanak, s azt aktív módon ők is formálják. Például Ivan Habaj Dolniaci (Alföldiek) és V tieni moruše (Az eperfa árnyékában) című könyvének tömören szerkesztett elbeszéléseiben a déli határvidékek telepesei életének az ábrázolásával egy eladdig felfedezetlen témát honosított meg az irodalomban. Viera Švenková Biela pani Zuzana (Zuzana, a fehér asszony) című elbeszéléskötete zömében keserű, beteljesületlen sorsú nőalakok egész galériáját hozta az irodalomba. M ian Zelinka Smädné srdce (Szomjazó szív) című, rövid prózákat tartalmazó kötete a szerző Dych (Lélegzet) című első kötetének a realizmusát fejlesztete tovább, ám nem nélkülözte teljesen a groteszk és a tragikus elemeket sem. A hetvenes évek első felében a fiatal próza realista áramlatának megszilárdításához műveivel hozzájárult Peter Andruška (Cesta pod borovicami — Út az erdei fenyők alatt; Zaspievaj chvíľa — Énekelj, pillanat] és Ľuboš Jurík (Na poľnej ulici — Mezei úton; Dlhá namáhavá cesta — Fárasztó, hosszú út) is. A fent nevezett szerzők műveiben a valóság megjelenésének egyik hordozója az ábrázolt cselekmények konkrét földrajzi kötődése volt. Küzdelmük az élet realista megragadásáért megnyilvánult abban is, hogy ábrázolt alakjaik, történeteik és helyzeteik hitelességére törekedtek. Epikai világát a fiatal próza közvetlen élettapasztalatára, személyes élményeire, önnön felismeréseire építette. Tapasztalatai egészének alaprétegét a szubjektív, igen gyakran önéletrajzi fogantatású tények képezték. Fő témakörei is erre a bázisra épültek: a gyermekkor és a serdülőkor, a diákévek, a katonai szolgálat, a társadalomba való beilleszkedés, a nemzedéki viszonyulások, a szerelem, a házasság, a munka. Időben az egyéni tapasztalatokon túlra, a múltba való átlépés kivételes esemény volt. A „másodkézből” kapott anyag művészi megformálásának csak akkor lett jelentősége, ha annak mint nemzetiségi tapasztalásnak meghitt, belső kapcsolata volt az alkotói szubjektummal (Habaj telepeseket ábrázoló elbeszélései, Andruška Hodiny s kukučkou — A kakukkos óra című családregénye]. Az egyes szám első személyt alkalmazó gyakori előadásformának a szerepe a megformált anyag hitelességének és önéletrajzi jellegének a hangsúlyozása volt. A társadalmi és kulturális életben végbemenő gyors és sikeres megszilárdulást folyamatnak köszönhetően a fiatal írónemzedék irodalmi alkotásaiban a marxista (Világnézet és a marxista esztétikai alapok felújulása már a hetvenes évek első felében megvalósult. Ennek következménye volt a társadalmi szemlélet megjelenése a fiatal prózában. Bár ábrázolt alakjai nem a mai élet magaslatain mozogtak, de nem éltek légüres térben sem. Voltak társadalmi ismertetőjegyeik, s az életkörnyezethez való szociális kötődéseik is. Habaj, Andruška, Švenková, Jurík és mások alakjainak történeteibe, sorsába, viszonyaiba és konfliktusaiba néhány olyan jellemző jelenkori
