Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - KRITIKA - Tőzsér Árpád: Escorial Közép-Európában
Ennek a szerelemfeifogásnak már semmi köze a romantikus szevelemömlenyekhez. Ideges nagyvárosi környezet, ahol „hangyaboly-sziget”, fülledt testiség, „gyönyör-szöglet” a szerelem, aztán a szerelem konfliktusai következnek, s megint az „idegbeteg-sárga Sugárutak”, s a feltehetően a nyomor-albérletekre utaló „kő/verem be/ázik”. A képanyagával, képalkotásával, mondattanával a technikai civilizáció síkjára utaló strófából két irányba vezet jelentés: értelmezhetjük a fenti módon is (a nagyvárosi szerelem mechanizmusának leírásaként), de értelmezhetjük úgy is, hogy a költő a nagyváros „cső-kalodájában” (egyébként a strófa a már elemzett 3/1/4/2 rész közvetlen közelében van, amelyben a nagyváros metaforája szintén „cső-kirakat”) egy volt-szerelemre emlékezik. Az emlékezés momentumára az „Augusztus léke” és a „Lámpással kéne nyomát szétkeresni” kitételek utalnak. S ez a volt-szerelem elképzelhető a félmúltban, de elképzelhető a régmúltban is. S akkor e strófa közvetlen köti a nagy város helyzetét a korábbi romantikus szerelmekhez. Ennek a közvetlen kötésnek a szándéka érződik a 2/3/1/2 jelzésű részben is, ahol a „mell ette köpenyhegy szeretsz-e szerette” modern képzésű és „urbánus” sort ilyen volt-édenre utaló, nosztalgiás sor követi: „Duna-part aranybot mostoha kalandok.” Eszerint a szerelem (a tiszta, ifjúkori szerelem) a „Duna-part”, az „aranybot”, a Duna-mítosz része, s mint ilyen a megtartó erők, az erkölcsi értékek közé sorolandó, míg az elidegenedett világban (a technikai civilizáció síkjában) ezt az értékjellegét a szerelem elveszti, s „céda-för- geteggé”, „cérna-salakká” (1/3/4/4) válik. De értelmezzük az idézett strófát akárhogyan, egy dolog valószínű: a szerelem kétféle felfogását a szerző kontrapunktba kívánta állítani. Elképzelése szerint itt a kontrapunkt összefüggése az a „világvonal”, amely mentén a mű „téridejének” tömegében a szerelem tartományát mozgásban, azaz a múlt-jelen-jövő aspektusaiban érzékeljük. S csak sajnálhatjuk, hogy szándéka szándék maradt, mert ezen a „világvonalon” nem a szerelem kétféle felfogása állt kontrapunktba, hanem az esztétikum és a közhely, a szerelem mint emberformáló, katartikus erő és a hagyományos szerelmi költészet sztereotip fordulatai. S a mérleg oly nagymértékben ez utóbbiak oldalára billen (a mintegy harminc szövegegységgel szemben, amely a szerelmi líra hagyományos fordulataiból építkezik, csak az 1/3/4/4, a 2/3/1/2 és a 3/1/4/4 jelzésű részek nyitott s — nyers anyagiságuk révén — mégis egyszeri helyzetei állnak), hogy a Téridő- szonáta „téridő” szerkezetéről a szerelem jelentéssíkjait illetően semmiképpen sem beszélhetünk. Hasonlóképpen akadályozza a mű „téridő” szerkezetének működését a bölcseleti betétek síkja, a szövegekbe montázsolt Herakleitosz-, Arisztotelész-, Spinoza-, Hegel-, Kierkegaard- és Hús erl-idézetek sora. A természeténél fogva rendszert feltételező bölcselet ugyanis nem tűri a darabolást. Pontosabban az összefüggésrendjéből kiragadott filozófiai gondolat megszűnik filozófiai gondolatként funkcionálni, s — a szerző elképzelésével ellentétben — nem tölti, nem töltheti fel bölcselettel a rendszerint társadalmi-anyagi-fiziológiai jellegű szövegkörnyezetet. A szövegkörnyezet viszont az eredeti tartalmuktól megfosztott gondolatvázakba, kiüresedett szövegekbe bölcseletidegen konnnotációkat sugall. Azt mondhitnánk, hogy a bölcseleti betétek síkja (e betétek nyelvi váza) az egyéb jelentés íkok irányában nyitott, de az egyéb jelentéssíkok a bölcseleti sík irányában zártak. Idézzük például a 4/3/1/2 jelzésű részt: vagy ha igen később csak ha már vágyakozásra és aka'ásra lakás meg kocsi meg nyaraló is késztetik őket sejtelmük sincsen füst homály kávészag tomboló dzsessz testet gondolat nem határolhat gondolat nem határolhat testet téged hogy hívnak kérdezte a lánytól A strófát az olvasó értelem első fokon a megelőző és következő strófák összefüggésében értékeli, s mivel azok a visszatérés élményét közvetítik (4/3/1: „befogad tán még néma szigorú ősi földem”, 4/3/1 1: ..gyalog a Duna mellett”, 4/3/1/3: „termikus bolyongás” stb.), ennek a szövegnek a jelentését is a „visszatérés” vonalára helyezi. Ilyen
