Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - LÁTÓHATÁR - Július Lenko: Kezek, Élő föld, Ki vagyok, I. Megtérés, Párbeszéd, Nem bánom, Bármerre járhatsz, Ó, mennyi versem van..., Virág és dal (versek)
Csak a szerelem fájdítja fejed az üres határt szárító őszi szélben fiam édes fiam Hozzám hű az én szerelmem itt hordom őt a szívemben anyám édesanyám Munkában emészted magad tanulsz olvasol hallgatag fiam édes fiam Engem a munka élni segít és a fájdalmaktól menekít anyám édesanyám Kebled magány emészti menj az emberek közé fiam édes fiam Az emberek közt barátom nincs nekem nem nyújtanak vigaszt azok anyám édesanyám kik ifjúságom eltiporták mielőtt virágot bonthatott volna anyám édesanyám Az élet nehéz tudom jól fiam kemény küzdelem mindennek ára van s vedd számba hogy elégiáidnál mindez súlyosabb fiam édes fiam Én félek tőle hiszen gyönge vagyok szavaim csak félénk sóhajok anyám édesanyám félek tőle legyél velem kísérj az életem során anyám édesanyám Jól tudod én nem élek ott lakom ahol a csillagfények fiam édes fiam ifjú vagy segíts magadon férfi kit nem győz le a fájdalom emelkedj harcolj Amit én meg nem éltem legyél annak te folytatója éljenek benned vágyaim s erőm a jóra Kemény férfivá neveltelek maradj meg annak dicsőséged egyszer felröppen hozzám ide ahol a felhők laknak Már értelek anyám édesanyám Gál Sándor fordítása 1948
