Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - LÁTÓHATÁR - Július Lenko: Kezek, Élő föld, Ki vagyok, I. Megtérés, Párbeszéd, Nem bánom, Bármerre járhatsz, Ó, mennyi versem van..., Virág és dal (versek)

Nem bánom

Nem bánom, hogy a jövő csodáit meg nem látom, melyek még meg sem született géniuszok agyában lapulnak becses értékek gyanánt.

Nem bánom. Megéltem sok boldogságot, keservet,

láttam füvek halálát, városok ünnepét, s olvastam sok verset,

hallottam nyílni cellák ajtaját.

1970 Kulcsár Tibor fordítása

Bármerre járhatsz

Bármerre járhatsz, ahol talaj van, madarak és kék ég, fák és fellegek, meg lehet élni a jég hátán is, ha mindehhez társul szív és szeretet.

Hogyan is történt? A poros nyári nap a Laboréban áztatta csupasz lábát, az utcákból nyirkos mészszag áradt, tüzelt az; ég, elhervadtak a mályvák.

A téren fák körvonalazódtak, rézsűt villogtak, mint egy szuronysor, s közöttük nyúlt léptekkel vonultak a hivők a zsidótemplomokból.

A városka szunyókált. A boltok lehúzódtak a pincékbe lassan.

A templomtető mint baljós háttér fenyegetőn megdőlt e pillanatban.

És elvitték őket. Aznap történt,

vagy egy évvel később, most már mindegy lehet;

szűk utcácska vitt, míg el nem értem

a város szélén a szegénynegyedet.

Szegény szobácska, muskátlis ablak . . .

Bőröndömből holmimat kiszedtem, s szeretett szerzőim szövegében az útvesztőből kiutat kerestem.

1977 Petrik József fordítása