Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - NAPLÓ - Vass László: Hazaérkezés Szlovenszkóra
HAZAÉRKEZÉS SZLOVENSZKÓRA Vass László Amikor bezárult mögöttem döngve a nehéz vasajtó, már tudtam, hogy Középeurőpában vagyok. A légkör, ahol napról-napra érődött, bizonyosodott meg bennem ez a tudat, — fülledt volt, dohos és prófuntkenyérszagu. Odakünn, a drága szabadságban pár nappal előbb még október rőt aranya fürdette ujjongó bőrömet és a gömöri réteken hiába csobogott sunyi alázattal a Sajó, én még mindig a Loire partján fürdőztem. Hiába kavarta a suhogó szél fűszeres, szintarka sarjurendekbe a lágy szlovák és a sustorgós palóc szavakat, — én bennem még mindig a ramuz-i, claudel-i mondatok muzsikája zengett és a szilicei fennsík lábaihoz simuló jólészi dombokon, Tourain szelíd hajlásait tükrözte a szemem, fonnyadó harangvirágokkal... Lehetett-e máskép, mikor csak néhány hete, hogy megérkeztem, akkor Franciaországból? Friss jövevény voltam, telítve a szabadabb Európa hunyó parazsaival... Most már tudom és mondom is: aki Nyugatról Keletre kirándul: az tekintse exotikumnak ezt a földrészt. De ha útja itt ér véget, ha Európának ez a sápadó zuga az utas számára végállomást jelent, akkor hagyjon fel itt minden reménnyel, rakja le poggyászait és kössön barátságot még idejében a hegyekkel, hogy sakálként üvölthesse a megcsalattatás fájdalmait a hidegen szikrázó csillagok felé ... Engem a négy fal közt ért az európai álmomból való ébredés, öt lépés hosszú és három és fél széles: ennyi volt a kelepce, amelybe becsaltak, mint a nemes bölényt, öt lépés előre vagy hátra: ez a börtönben egyremegy. Ott a szavak uj értelmet kapnak. Nincs előre és nincs hátra. Az idő egyhelyben áll és mi, foglyok horgadtan járjuk körül, mint ha őriznénk. Még az első napokban borzadva olvastam elődeimnek a vasajtó piros festékjébe bekörmölt följegyzéseit: — „Buga Jani ruha végett itt tölti a harmadik hónapot”. Külvilági nyelven ez annyit jelent, hogy szegény Buga János elődöm ruhát lopott, amiért már harmadik hónapja bűnhődött. Megborzongtam, és akkor még csak második napja voltam lakója a cellának, zúgva, dacosan fel- és alájárva, mint egy sértett oroszlán, szaporázva az öt lépést. Mikor aztán a nyolcadik hónap végén jártam, fitymálva legyintettem Buga Jani elődöm kicsinyes hencegéseire ... A vasrácsos keskenyablak durva üvegén beszűrődő őszi fénysugár gyermekkorom éveit csurgatta be, a közeli otthon ismerős izeivel. A keskeny kilátás az úgynevezett Akasztó-dombra nyílott és mögötte szükebb pátriám körvonalait ismertem föl, a dülő- utakat, a hóstyákat, amik talán még ma őrzik az egykori fürge lábak acélos ruganyosságát ... Az óriási fogház ott áll, hatalmas falaival, sanda rácsos ablakaival a kedves Gömörben és körötte, mint hervadó koszorú: a falvak, puszták Ismerős ni rege. Sajó- gömör, Szárnya, Szentkirályi, Méhi, Kövecses-puszta, Abafalva, Tornaija ... E/ >n a tájon élték le verejtékes éveiket a Vass-, meg a Dókusősök. Mikor a szárnyai temető mellett robogott a foglyokkal és a fegyveres őrökkel megrakott autó, — összeláncolt kézzel emeltem kalapot Vass-nagyapa sírja előtt... Szép láncos tisztelgés volt ez a nyugvó ős előtt és én hőverte izgalommal figyeltem a temető felé: nem néz-e utánam a sírból nagyapám: — Nem ez az első eset a Vass- családban, kicsi onokám ... — mondotta volna bizonnyal vigasztalón. Egyik ősünkkel, az egyik nagybácsival történt meg, hogy egy nyári nap izzó délelőttjén, épen aratás előtt dacosan és öntudatosan szembeszállt az urasággal, — néhány óra múlva már vitték is a megyei törvényszékre a béresnagybácsit, az akkor még friss maltertői gőzölgő új fogházépületbe, amit az urimurizó
