Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Emlékezés Vass Lászlóra

EMLÉKEZÉS VASS LÁSZLÓRA

A sarlós nemzedékhez tartozó, rozsnyói születésű Vass László a polgári köztársaság egyik legjobb magyar publicistája volt. A többi kiváló nemzedéktárs közül néhányan (pl. Dobossy László, Jócsik Lajos, Kovács Endre] a publicisztikai kezdetek után a tudományok művelésében is nagy sikereket értek el. Öt ebben a továbbfejlődésben korai halála megakadályozta, de utolsó tíz évében, melyet Magyarországon élt le, a színikritikában és az esszéírásban is figyelemre méltót alkotott.

Vass nyolcvan évvel ezelőtt, 1905. április 21-én született és negyvenöt éves korában, 1950. április 28-án halt meg. Létezéséről már kisgimnazista korában irodalmi adat keletkezett. A Rozsnyón gyakran megforduló Móricz Zsigmond a Vas jiakkéros című riportnovellájában színes portrét rajzolt a Vass gyerekek apjáról, aki kisebbik fia nagy tehetségével is eldicsekedett neki. A fiú később személyes kapcsolatba került az íróval, s Móricz segítségének köszönhette, hogy Budapesten folytatott egyetemi tanulmányai alatt a nagy hírű Eötvös-kollégium tagja lehetett.

Egyetemistaként aktívan vett részt a magyarországi baloldali ifjúsági mozgalmakban, ahol úgy tekintették őt, mint a Sarló követét. A Bartha Miklós Társaság tagjaként kiváló magyar írókkal, József Attilával, Kodolányi Jánossal is közelebbi kapcsolatba került. Végül mozgalmi tevékenysége miatt kizárták az Eötvös-kollé- giumból, és magyar—francia szakos egyetemi tanulmányait megké ve, nagy nehézségek között fejezte be. A viszontagságok Rozsnyóra való hazatérése után is

folytatódtak: a csehszlovák polgári hatóságok 1934-ben letartóztatták, és nyolc hónapig ártatlanul vizsgálati fogságban tartották. Érdemes megjegyezni, hogy védőügyvédje egy ismert sarlós, Boross Zoltán volt.

Vass itthoni publicisztikai működése rövid ideig, alig fél évtizedig tartott, de rendkívül termékeny volt. Ebből a tevékenységéből a népfrontos Magyar Napban publikált nagyszámú cikke, riportja, tanulmánya, kritikája emelkedik ki. A nemzetközi élet és a belpolitika aktuális kérdéseit érintő s a fasizmust ostorozó politikai cikkei mellett folyamatosan foglalkozott a kisebbségi iskolaügy, az irodalmi és szellemi élet súlyos nehézségeivel, s a lap kulturális rovatának vezetőjeként tág teret biztosított a mozgósító erejű magyarországi szociográfiai irodalom népszerűsítésének.

írásaiból — melyek egy részét Dókus Dénes néven közölte — jó ízelítőt nyújt a Csanda Sándor összeállításában 1975-ben kiadott Magyar Afap-antológia. Fábry Zoltán Vass László publicisztikájából különösen a Hazaérkezés Szlovenszkóra című esszét, ezt a forradalmi demokrata szellemiségű önvallomást szerette, és azt írta róla, hogy „ha majdan valaki összeszedi első húsz évünk beszédes emlékeit, ezt az írást nem szabad kihagyni az antológiából”. Mivel az esszé sem a Magyar Nap- antológiában, sem az 1984-ben megjelent Szlovertszkói küldetés című esszéválogatásban nem található meg, az Irodalmi Szemle — Fábry óhajának teljesítéseként — e mostani megemlékezéssel együtt ezt is közzéteszi.

Turczel Lajos