Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál

tozások hatalmát szuggerálják az egyéneknek. A látszatfejlődés valóságot elfedő funkciója is arra figyelmeztet, hogy az adottból való kiindulást a fonák tudat jellemzőjének tartsuk, hiszen a mindennapi tudat történelmi formaváltásait szemügyre véve látjuk eme elfedő és behelyettesítő küldetésének időbeli kifejlését a burzsoá termelési móddal kapcsolatban.

Lukácsnak a mindennapiságot célzó gondolataiból — a tisztán megismerő oldalt most figyelmen kívül hagyva — két fontos következtetést vonhatunk le. Az első a mindennapi élet megalapozó-közvetítő jellegével van kapcsolatban, és azt tartalmazza, hogy a legáltalánosabban felfogott társadalmi célok is csak a mindennapok állandósító, szokássá tevő, közvetlen-természetes módon kikényszerítő hatásán keresztül valósulhatnak meg. Ahogy Lukács mondja: „(...) a fejlődés minden fokán csak azt válthatják az emberek valóra az igazi emberi nembeliségből, amit ennek az objektív lehetőségnek mindenkori foka megenged. Ebben az értelemben lehetősége abszolút szükség- szerűség: az igazi nembeliség egy meghatározott fokához szükséges emberi lehetőségek szigorúan meghatározott mozgástere.”21

A másik következtetés az egyén, a személyiség meghatározó szerepét emeli ki azon az alapon, hogy a külsővéválások a mindennapokban túlsúlyra jutnak az objektivált formák belső logikája felett, és ezért az egyén fejlettsége, tudatossága, nembeli tételezései, vagy éppen ellenkezőleg, partikularitása, egyediségének abszolutizálása döntenek arról, milyen irányban valósulnak meg a mindennapok által kialakított lehetőségek.

A társadalmi lét e kettős meghatározottsága meggyőzően cáfolja meg azokat az egyoldalú elképzeléseket, amelyek vagy a pozitív gazdasági-életszínvonalbeli változtatásokat, vagy pedig az egyén öntudatosságát emelik ki egy új társadalomforma kialakításához vezető úton, és amelyek nem látják e két oldal kölcsönös meghatározottságát. Láthatjuk egyben azt is, hogy a tudat létbe ágyazottsága a mindennapi életben nemcsak az eszmék kifejlődésének és változásának hagyományos problémáit veti fel, hanem a társadalmi valóság komplexitását képes tükrözni az ontológiai elemzésen keresztül. Ebből a szempontból pedig Lukács Ontológia-beli gondolatmenete megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert minden kimutatható ellentmondásossága ellenére a marxi gondolatok kifejtését és továbbvitelét jelenti. Ha jelen írásunkban csak egyetlen problémakört emeltünk ki, ez azt is jelenti, hogy Lukács művéhez más-más aspektusból vissza kell még nyúlni, és feldolgozni azokat az általa felvetett kérdéseket, amelyeknek a megválaszolása elősegíti a marxizmus további fejlődését.

1 A társadalmi lét ontológiájáról I—III., Magvető, Budapest 1976

2 A társadalmi lét ontológiájáról I. kötet, 279—427.

3 1. m., 287—288.

4 Lásd: Magyar Filozófiai Szemle 1978/1. 88—114.

5 Lukács, i. m., II. kötet, 520.

6 Marx: A tőke, Magyar Helikon, Budapest 1967. 14.

7 A társadalmi lét ontológiájáról II., 471.

8 A töke, 85.

9 Uo., 87.

10 Mamardasvili, M. K.: Analiz szoznanyija v rabotach Marksz. In: Voproszil jiloszojii 1968/6. 16.

11 Történelem és osztálytudat, Budapest 1971. 276—278.

12 A társadalmi lét ontológiájáról II., 461.

13 I. m., 508.

14 MEM, 3. kötet, Budapest 1960. 24.

15 A társadalmi lét ontológiájáról II., 408—409.

16 E kérdéskör elemzését lásd Lukácsnak Az esztétikum sajátossága c. könyvében, Budapest 1965, l. kötet, 27—127.

17 A társadalmi lét ontológiájáról II., 432.

18 I. m., 432.

19 I. m., 434.

20 I. m., 536.

21 I. m., 481.