Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - LÁTÓHATÁR - Július Lenko: Kezek, Élő föld, Ki vagyok, I. Megtérés, Párbeszéd, Nem bánom, Bármerre járhatsz, Ó, mennyi versem van..., Virág és dal (versek)
hullnak a pihék húsdarabkák egy leprás angyal testéből a világ egyéb részeit már rég ellepte ez a betegség legelőször a venyige esett áldozatául végül a fecskeének most végre egyedül vagyok vándorbotom a sarokban szunnyad báránybőrbundám fekete csillár a falon szórja unalmas tik-takjait a kakukkos óra behúnyom szemem s egyszerre itt vagyok a szülői házban egészen kicsi vagyok vászonnadrág libeg rajtam mily rég nem láttalak így Júliusom boldogságban a gyermekkor dicsfényében egész napokat eljátszogatsz a szőnyegtelen padlón gyufásdobozokból vasúti szerelvényeket állítasz össze képzelt bárányokat legeltetsz a tágas legelőkön s egyszer királyfi máskor szegénylegény vagy ahogy a szived kívánja éppen mozdítasz egyet a képen: papírtávcsövön s még gyönyörűbbre vált a gyönyörű látvány e négy fal között e négy évszak között. Hogy rohan az idő minden reggel egy mérföldet lépünk csak a várakozás van mindig előttünk. Közben itt minden megváltozott az idő nem henyélt meg sem ismerem az asztal annyira megnőtt csak az a lába roggyant meg amelynél annyiszor imádkoztam a székek megkomolyodtak görbednek mint a vénasszonyok a templomi padokban az ablakot lejjebb nyomta a kor súlya a falon ha kinézek rajta az ég mintha távolabb volna s kályhám a sír felé hajlik egyébként itt minden a régi ott az ágy amelyben világra jöttem ott a tükör mögötte az egyházi kalendáriom csak a ház szíve: anyám ó anyám miért is jöttem ide ha te már nem vagy. 1948 Tőzsér Árpád fordítása Párbeszéd Mily borzasztóan csalárd az élet hiábavalósággal tölt meg anyám édesanyám
