Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál

zetünket és orientálja minden anyagi vagy szellemi újratermelésre irányuló igyekeze- tünket. A létező szocialista tudat megjelenési módjai tehát a legalapvetőbb szinten ugyancsak a mindennapi életben és a mindennapi élet által meghatározottak.

Marx a mindennapi tudattal a hamis tudat, eme ideológiai camera obscura elemzésével kapcsolatban foglalkozik. A tudat társadalmi struktúráiban megkülönbözteti egymástól a tudat közvetlen, spontán módon kialakuló elsődleges alakzatait és a tudat ideológiai, rendszerezett, másodlagos alakzatait. Az elsődleges alakzatok szerinte bele vannak nőve „a valóságos élet nyelvébe”, az emberek szellemi érintkezése itt „anyagi magatartásuk közvetlen folyományaként jelenik meg". Ezeket nevezi Marx a tudat „spontán”, „közvetlen formái”-nak, a mindennapi élet gondolatalakzatainak. A másodlagos alakulatokra, „a szellemi termelésre, ahogyan az egy nép politikájának, törvényeinek, erkölcsének, vallásának, metafizikájának stb. nyelvében testet ölt”14, az áll, hogy ezek az emberek valódi életének közvetett és bizonyos módon rendszerezett kifejeződését jelentik, és Marx „ideológiának””, „ideológiai formák”-nak, „ideológiai reflexiókénak nevezi őket. A másodlagos alakzatokat a munkamegosztás keretén belül az emberek egy különleges csoportja dolgozza fel, amely az elsődleges alakzatok rendszerezésével bizonyos osztályok érdekeit szolgálja. Az elsődleges és másodlagos alakzatok különbségei többrétűek. A spontán tudat, mint az anyagi lét közvetlen kifejeződése, névtelenségbe burkolózó és csak laza rendszerezettségű alkotás. Jellemző vonása a szinkretizmus, az, hogy benne különböző időből és eltérő forrásokból származó tartalmak léteznek és működnek egymás mellett. Egyes alkotó elemeinek és oldalainak a vonatkozásai és kapcsolatai nem annyira logikai, mint inkább képi, asszociatív jelleggel bírnak. Ezzel ellentétben a tudat másodlagos alakzatai viszonylagosan függetlenek az élettől, időlegesen saját belső forrásaikból is táplálkozhatnak és fejlődhetnek, és a rendezettség kisebb vagy nagyobb fokát mutatják. A rend zere- zésre való hajlam itt mindig jelen van, még ha az elrendezés nem is mindig észbeli eszközök és logikai feldolgozás segítségével megy végbe (mint például a mitológiában vagy a vallásban). A rendszerezés racionalista formái viszonylagosan késői történelmi fejlődés eredményei.

A spontán tudat mint anonim jelenség továbbá gyengén differenciált, minden esetre gyengébben, mint az adott formáció társadalmi struktúrája, és ezért szerepelhet mint az ideológiailag rendszerezett tudat csoport-, rendi vagy osztálykötöttségű formái közti kommunikációs kapocs. Létrehozója az adott társadalom egésze, ezért fejezheti ki a termelésben résztvevő emberek „összemberi” illúzióit. Teheti ezt azért is, mert mind a tulajdonos, mind pedig a tulajdon nélküli osztály naponta érintkezik a külső jelenségvilág elidegenedett alakzataival. Ugyanez az összefüggés teszi lehetővé, hogy az osztályeredetű és az uralkodó osztály által megerősített ideológiai alakzatok mint összemberiek jelenjenek meg, tehát hogy az elkülönült osztályérdek az általános haladás és az össztársadalmi érdek ügyeként értelmeződjék.

A tudat elsődleges és másodlagos alakzatai közt ezáltal belső és lényegi összefüggések is kialakulnak. Az elsődleges és a másodlagos alakzatok is a társadalmi struktúrából és az emberek élettevékenységéből nőnek ki, miközben a másodlagos alakzatok az elsődlegesektől függenek. Rendszerezésük ugyanis nem haladhatja meg az elsődleges alakzatokban kialakult értelmezési viszonyokat, ezért átveszik azok illuzórikus tartalmait is. Korábban már utaltunk erre a problémakomplexumra Arisztotelész példáján keresztül, most ezt annyival bővítjük ki, hogy a mindennapi tudat mint elsődleges alakzat éppen közvetítő és a valóságot képviselő funkciója révén léphet be a tudományos megismerésbe vagy a valóság esztétikai reprodukciójának folyamatába. Mivel ez az elsődleges tudásanyag és a cselekvéseket irányító objektivációs rendszer közvetlenül a reprodukciós folyamatból nő ki, annyira áthatja az emberek életét és képzeletvilágát, hogy kétségbevonhatatlan igazságnak tekinti az adott kor embere. (Plasztikus példáját nyújtja ennek a meghatározottságnak Mark Twain Egy jenki Artúr király udvarában című regénye, melyben a középkorba tévedt amerikai átlagember legracionálisabb vállalkozásait is csak a társadalmi és vallási előítéletrendszerek határain belül érvényesíthette; amint túllépett rajtuk, elpusztult.) Eme meghatározó élményanyag azonban nemcsak abban a vonatkozásban érvényes, amelyet pl. Lukács is említ, hogy tudniillik az ókori görög elképzelés a „fent” törvényszerűségéről és áttekinthető ésszerűségéről, valamint a „lent” véletlenek által átszőtt kaotikus világáról minden kora