Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál

mutatja, hogy mivel azt az ontológiát a társadalom alapvető tendenciái hordozzák, a nekik ellentmondó tudományos igazságok gyakran erőtlenül és hatástalanul pattannak vissza az ideológiának erről a faláról, és hogy más esetekben, amikor a tudo- ihány alátámasztja ezeket a tendenciákat, igazságai hirtelen előítéleteket szétromboló lendülettel nyomulnak előre a korszak mindennapi ontológiájának középpontjába.”12

Ezzel az alapállással Lukács nem tagadta meg teljesen korábbi nézetét, tehát azt, hogy az osztálytudat lényegében az elméleti kifejtésben csúcsosodik ki, hanem összekapcsolta azt egy ontológiailag elfogadhatóbb megoldással. Lukács ezentúl sem vallotta azt a nézetet, hogy a proletariátus és a burzsoázia puszta szembenállása, a munkásosztály saját helyzetének spontán és közvetlen tudatosítása elvezethet az osztály- harchoz. Ez a spontaneitás csak trade-unionista tudatot hozhat létre. Szükséges tehát a tudat elemzésekor az uralkodó osztállyal szembenálló munkásosztály és a magáért- valő munkásosztály megkülönböztetése, mert az első esetben az ellentét az, amely létrehozza a tudatot, a második esetben viszont ez a tudat már a proletariátus saját, belső fejlődésének az eszmei kifejeződése. Ez azt is jelenti, hogy a mindennapi lét, gazdaság, ideológia és osztálytudat bonyolult összjátékában kifejeződik a politikum elsőbbsége — természetesen nem abszolút, hanem viszonylagos értelemben.

Ez a felfogás tehát, összegezve, abból indul ki, hogy a valóság tudati feldolgozása

— és ebben a vonatkozásban mindegy, hogy ideológiai formákat ölt-e magára, vagy sem — végeredményben az emberek társadalmi létének újratermelési folyamatából indul ki, és a felvázolt közvetítési láncok mentén nyeri el gyakorlati formáját és gyakorlatban működésének képességét. A revideált álláspontot aztán Lukács így foglalja össze: „A történelem szubjektív tényezője csak akkor bontakozhat ki teljes erővel a konfliktusok végigharcolásának érdekében, ha egyrészt az adott társadalmi állapotokkal való pusztán közvetlen elégedetlenség, a velük való szembenállás elméletileg is ezek totalitásának tagadásává fokozódik, másrészt az így kialakuló megokolás nem marad pusztán a fennálló rend totalitásának kritikája, hanem arra is képes, hogy az így szerzett felismeréseket átvigye a gyakorlatba, tehát az elméleti felismerést az ideológia átütő erejű gyakorlatává fokozza.”13 A történelem szubjektuma itt már nem elégedhet meg a „nembeliség” fejlődéstendenciáinak a felismerésével és elméleti megfogalmazásával, hanem számításba kell vennie a közvetlen jövő politikailag szükségszerű formáit és a mindennapi lét „állóvizének” zavarosságát is. Arról van tehát szó, hogy a tudat már nemcsak a kívánt jövő mozgalmas és erkölcsileg is vonzó képét, hanem a közvetlenül jelenlévő lét újratermelését kísérő, kifejező és irányító alakzatait is tartalmazza. Ebből a szempontból, azt hisszük, nincs teljesen igaza Lukács azon kritikusainak, akik azt vetik a szemére, hogy a Történelem és osztálytudatot csak elvetette, de a benne foglalt problémákat nem gondolta tovább, nem fogalmazta újra. Nézetünk szerint az osztálytudat és az ideológia kérdésköre igenis felvetődött, és más vonatkozásban ugyan, de új formát nyert.

Erre mutat főként az, hogy Lukács nézete szerint a munkásosztály tudatának az objektív megismerés felé való belső irányultsága nem magától értetődően és automatikusan valósul meg, hanem a munkásosztály és általában a dolgozó tömegek tagjainak valódi fejlődése nyomán.

Ebben a vonatkozásban figyelembe kell vennünk egyrészt a proletártudat tulajdonságait, másrészt a fejlett szocialista társadalom építésének jellegzetességeit. Egyrészt tehát azt a marxi és lukácsi gondolatot, miszerint az osztályharcból és a proletariátus történelmi küldetéséből kifolyólag a valódi proletár osztályöntudatnak nincs szüksége illúziókra, másrészt azt is, hogy a létező szocialista társadalmi tudat még nem az „egységesedett szocializmus” (Lenin) funkciója, hanem tartalmazza és újratermeli a tudat azon történelmi rétegeit, amelyek tehetetlenségi erejüknél fogva élnek tovább, vágy bizonyos preszocialista tevékenységformák által vannak folyamatosan életre híva. A fonák tudat történelmi rétegeinek a tipologizálása elősegíthetné jelenkori átidomult jelenségeinek a felismerését, és lehetővé tenné a létező szocialista tudat „semleges” és negatív tartalmainak (kispolgári értékorientációk, bürokratizmus, az átlagosság eszménye, erkölcsi közöny, vandalizmus stü.) tárgyi elemzését.

E feladat megoldásának egy bizonyos útját jelenti a mindennapi életben jelentkező és azzal szerves egészet alkotó tudat elemzése, hiszen már az ideológiával kapcsolatban rámutattunk arra, hogy ez az a közvetítő elem, amely értelmezi gazdasági léthely