Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál

a társadalmi-történeti helyzetből jogosultként, érthetőként és megértendőként, tehát ’helyesként’ jelenik meg, másrészt objektíve a társadalmi fejlődés lényegét elkerülő- ként, azaz inadekvátan megértőként és kifejezőként, tehát ’hamis tudat’-ként (...) Ha a tudatot a társadalom egészére vonatkoztatjuk, megismerhetővé válnak azok a gondolatok és érzelmek, amelyekkel meghatározott élethelyzetben akkor rendelkeznének az emberek, ha tökéletesen meg tudnák ragadni e helyzetet is és a belőle következő érdeküket is, mind a közvetlen vonatkozásában, mindpedig az egész társadalom — ezen érdekeknek megfelelő — felépítésének vonatkozásában (...) Az osztály- tudat mármost az a racionálisan meghatározott reakció, melyet ily módon hozzárendelünk a termelési folyamaton belüli meghatározott, tipikus helyzethez (...) Ez a meghatározás kezdettől fogva rögzíti azt a distanciát, amely az osztálytudatot az emberekben élethelyzetükről kialakult empirikus-valóságos, pszichológiailag leírható és megmagyarázható gondolatoktól elválasztja.”11

Ennek az elgondolásnak megvan az az előnye, hogy segítségével tisztázható a történelmi szubjektum ontológiai státuszának kérdése, mert ha a hozzárendelt tudat mint az adott osztály objektíve létező érdekeinek végiggondolása nem érinti a társadalom totalitását, ez az osztály nem avatkozhat bele döntően a változások menetébe. A hozzárendelt tudat mentes a látszatvilág kapcsolatainak tükrözésétől, tehát azoktól a látszólagos lehetőségektől, amelyek az adott csoportot a jelen határai közé zárják. Arról van tehát szó, hogy az osztálytudat mint hozzárendelt tudat kizárólagosan a létfeltételek lényegi megváltoztatását célozza, eltérően az osztály mindennapi tudatától, amely fonák tudat lévén, foglya marad a társadalmi látszatvilágnak. Az osztálytudat itt olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint az elmélet, sőt lényeges vonásaiban az elmélettel azonosul, ezért lehetséges működésének minden mozzanatára rányomja bélyegét az elmélet és a gyakorlat viszonyának a jellege. Amennyiben az osztályérdekek elméleti megformálhatóságának lehetőségét, tehát a gyakorlati-ismeretelméleti szempontokat vesszük figyelembe, Lukácsnak igaza van; társadalomontológiai szempontból azonban egy steril gondolatmenetet tételez, amelynek az igazságértéke megfellebbezhetetlen, de gyakorlati tartalma — éppen a proletariátus általi elérhetetlensége miatt — erősen megkérdőjelezhető.

Az osztálytudatnak egy reálisabb megközelítési módját kísérli meg Lukács az Ontológiában. Az ideológiáról beszélve ugyan, de a fent tárgyalt probléma alapvető kérdéseit feszegetve jut el arra a megállapításra, hogy a társadalmi csoportok, osztályok alapvető érdekeit megragadó tudat bizonyos közvetítéssel ugyan, de mégis a társadalomban és társadalmilag cselekvő emberek „itt és mosť’-jából nő ki. Ez a közvetítő és a tudatosodást elősegítő eszköz az ideológia. Más oldalról viszont az ideológiában megjelennek a társadalmi gyakorlat által hasznosítható tudományos kijelentések is — tehát a közvetítés nem egyirányú. Ebben a felfogásban sem sikkad el a korábbi gondolat — miszerint az ideológia csak akkor válik hatalommá, valódi erővé, ha jellemzői kifejezik a fejlődés lényegi irányultságát —, de kibővül azzal a marxi proveniencián alapuló elképzeléssel, miszerint e hatalommá válás fontos előfeltétele az is, ha az ideológia magával tudja ragadni a tömegeket; más szóval, ha a tömegek az adott gondolatrendszerben felfedezik az empirikusan adott lét elemeit is, amelyeket ők közvetlenül fognak fel, és amellyel együtt élnek. Itt lép be Lukács elemzéseibe „a mindennapi élet ontológiája”, amely lehetővé teszi a gnoszeológiai elbíráláson való felülemelkedést. Segítségével válik érthetővé, hogy az ismeretelméletileg hamis tudat miért tölthet be komoly társadalmi funkciót és szolgálhatja a közvetlenségen túlmutató változtatások mozgató erejét.

Hogy az osztálytudat (de nemcsak az osztálytudat, hanem minden ideológiai és nemideológiai tudatforma, tudati aktivitás) szempontjából érthetővé váljon, mit jelent ez az újabb közvetítő jelenség — amely gazdasági valóság és ideológia (valamint más tudatformák) közé ékelődik —, idézzük Lukács idevonatkozó jellemzését a mindennapi életről: „Mivel minden egyes társadalom élete — végső soron — egységes valóságban játszódik le, és mivel minden egyes ember élete egységes létet alkot benne, szükségképpen mindenütt kialakul az, amit (...) a mindennapi élet ontológiájának neveztünk, amelyben közvetlenül elválaszthatatlan gondolati-érzelmi egységgé összegeződ- nek mindazok a tendenciák, amelyek az életnek — mind az egyén, mind pedig társulásai életének — a reprodukciójához gyakorlatilag szükségesek. A történelem azt