Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál

talmai vannak így meghatározva, hanem a valós folyamatok lényegét megragadó megismerés lehetőségei is. Szép példa erre Arisztotelész gondolkodói teljesítménye, aki már a maga korában fontos felfedezéseket tett az érték elemzésekor, de az antik társadalom struktúrája és „előítéletei” megakadályozták abban, hogy elméleti kezdeményezéseit végigvigye. Lukács segítségével a későbbiekben mutatunk rá, hogy a társadalmi struktúra, az uralkodó ideológia és a mindennapi tudat összefonódása mennyire határozza meg az adott korszak szellemi horizontját, a felteendő és feltehető kérdések körét és megoldásának mikéntjét. Valójában csak a társadalmi lét eme mozzanatainak együttható erejéből, valamint a konkrét egyén adottságaiból, törekvéseiből lehet következtetni arra, hogyan objektiválódik a tudat a mindennapi létben.

Marx elmélete többek közt lehetővé teszi ama felvilágosító igyekezetekre jellemző előítélet túlhaladását, mely szerint az emberek elképzeléseit, illúzióit szellemi eszközökkel változtathatjuk meg úgy, hogy helyükbe tudományos eszméket plántálunk. Mivel az eszmék, képzetek és tévképzetek társadalmilag és osztályszempontból meghatározottak, változásaik és fejlődésük szintén csak a társadalmi osztályok és irányzatok megváltozott tevékenysége gyakorlati tapasztalatának eredményeként lehetséges. Természetesen ezt a folyamatot nem szabad egyenes vonalúnak és magától értetődőnek tekinteni. Előtérbe kerül ugyanis az osztályöntudatosodás genezisében jelentkező rétegződés és az időszerű eszmei újratermelés kérdésköre, az ideológia „bevonásának” és „beépülésének", valamint a saját tapasztalatokon nyugvó okulásnak (Lenin) a problémája, tehát a tudat elsődleges és másodlagos alakzatainak a kapcsolata. Végeredményben itt a magábanvaló osztály magáértvalóvá válásáról van szó.

Ezt a kérdéskört Lukács több helyütt is tárgyalja. Mi nagyon röviden csak a Történelem és osztálytudatban, valamint az Ontológiában kifejtett — és egymástól több ponton eltérő — álláspontját mutatjuk be. Mivel írásunk nem filozófiatörténeti jellegű, nem térhetünk ki az ellentmondó kijelentések keletkezésének, ideológia és filozófia különválásának stb. okaira; csak a témánkat érintő fejtegetéseket vesszük szemügyre.

Ismeretes, hogy a Történelem és osztálytudat az ún. messianisztikus marxizmus álláspontján a tudat értelmezését közvetlenül az eldologiasodás-elméletből dedukálta. Mivel pedig Lukács csak e könyve megjelenése után ismerkedett meg a marxi elidegenedés- elmélettel, itt az eldologiasodás és elidegenedés hegeli azonosságát tételezte kiindulópontként. Ennek alapján pedig nincs különbség aközött, ahogy az emberi gondolat a munka révén tárgyi alakot ölt magára és aközött, ahogy az ember alkotása bizonyos társadalmi viszonyokon belül idegenként fordul az ember, saját alkotója ellen. Az az osztály tehát, amely mindkét szférában „érdekelt” léthelyzete és alapvető cselekvésformája által, tehát a proletariátus, a történelem azonos szubjektum-objektuma. Lukács Itt a klasszikus német filozófia gondolatait úgy értelmezi, hogy az osztálytudatos proletariátusban látja meg azt a történelmi szubjektumot, amely ontológiai adottságaiból kiindulva képes felismerni valódi fejlődéstendenciáit, tehát azonosulni tud a történelem obejktíve adott menetével. Ez azt is jelenti, hogy egyedül a proletariátus képes felismerni a kapitalizmus lényegi viszonyait, és a tudósok is csak eme álláspont elsajátításával hatolhatnak át a jelenségvilág szövevényes formáin és juthatnak el a „mögöttes alap” elméleti feltárásáig.

Ebben a vonatkozásban aztán ez a megoldáskísérlet több irányban ágazódik el. Felveti egyrészt az osztálytudat és a párt kapcsolatának kérdéskörét az elmélet és a gyakorlat viszonyán belül, valamint az elméletben bennefoglalt program megvalósításának vonzatában, az osztálytudat keletkezésének, az osztállyal való „összekapcsolásának” és az osztálytudat ontológiai státuszának problémáját. Az osztálytudat ugyanis Lukácsnak ebben a művében önálló szubjektummá hiposztazálva jelenik meg, amely egyének és csoportok felett áll.

De mi is valójában az osztálytudat Lukács értelmezésében? Az alább következő idézetből látható, hogy ez a tudat elválik attól a tudattól, amely közvetlenül kötődik az emberek élethelyzetéhez, tehát amely nemcsak kifejezi a mindennapi lét problémáit, hanem amely képes — sőt, talán egyedül képes — úgy átformálni bizonyos eszmeileg tételezett célokat, hogy azok az osztály mindennapjaiban funkcionálni tudjanak, tehát szervesen kapcsolódjanak a nem öntudatosodott rétegekhez is. Az összekapcsolást Lukács majd az Ontológiában kísérli meg az ideológia elemzésének keretében. Itt azonban a probléma a következőképpen vetődik fel: „A tudat egyrészt szubjektíve