Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál

elméleti hatóereje. Mivel így a társadalmi tudat elméletének konceptualizációja nehézzé válik, megpróbálkozunk a tudathoz való közelítés néhány aspektusának és a belőlük fakadó módszertani következtetéseknek a felvázolásával úgy, hogy közben kiaknázzuk Lukács gondolatait is.

Mint már leszögeztük, a tudat nem fogható fel úgy, mint a tárgyi világ egyszerű leképezése az egyének szemléletiségében, hanem tartalma és ennek átváltozásai a valós cselekvés rendszerének kötődéseiből és összefüggéseinek differenciálódásából vezeten- dők le. Ezért például a szocialista tudat fejlődéstendenciáinak vizsgálata sem vonatkoztathat el a szocializmusban élő emberek aktivitásának dinamizmusától és kapcsolataitól. A szocializmus is mint szerves egész történelmileg válik totalitássá, de eddig még nem rendelte maga alá a társadalom minden elemét sem a tudat területén, de még a társadalmi létben sem. Minden valós eredményre törekvő kutatásnak ezért nemcsak az elsajátítás szocialista formáit (az össztársadalmi és szocialista tulajdon keretében megvalósuló aktivitások) és fejlődéstendenciáit kell figyelembe vennie, hanem a szocializmus előtti és a kapitalizmus előtti formákat is (pl. a naturális gazdálkodás és a kisárutermelői aktivitás). Ezeket a társadalmi aktivitásokat azonban nemcsak hagyományos megjelenési formáikban (kisbirtokos, kézműves] kell szemlélni, hanem a szocializmus által modifikált formáikban is (pl. mint az ún. háztartásbeli munkakör elemeit, mint az össztársadalmi tulajdonban levő termelőerőkkel való visszaéléseket, esetleg mint a hatalmi és adminisztratív szférákban elfoglalt pozíció felhasználását egyéni célokra stb.). Ehhez figyelembe kell vennünk Lukácsnak egy más összefüggésben és más értelemben tett kijelentését, amely azonban esetünkben érvényes, azt tudniillik, hogy a társadalmi jelenségek helyes felismeréséhez elengedhetetlenül szükséges lét és érték szétválasztása. Ez azt jelenti, hogy a szocializmusban jelentkező és a szocializmusban valóságosan keletkező tudatformákat ns tekintsük eltévelyedésnek, hanem a reális folyamat szükségszerűen kialakuló objektív tudati kifejeződésének.

Marx azzal, hogy feltárta a tudat formálódásának és működésének az egyének előtt rejtve maradt lényeges társadalmi mechanizmusait, lehetővé tette a tudat elemzésének függetlenítését az egyének lelki életének pszichikailag tudatosított megnyilvánulásaitól és a társadalmi rétegek és osztályok ideológiai racionalizációjától is. Amikor A tőké ben az áru mint „érzékileg érzékfölötti, vagyis társadalmi dolog” fétisjellegét elemzi, rámutat, hogy „maguknak az embereknek a meghatározott társadalmi viszonya az, ami itt számukra dolgok viszonyának fantatisztikus formáját ölti”8, és hozzáteszi: „Nem tudják ezt, de csinálják.”9 így nemcsak elsőként mutat rá a társadalmi tudat ontológiai státuszára, arra, hogy a tudat az emberek társadalmilag strukturált élettevékenységének a mozzanata, hanem ezt a tudatot mint összetett, sokdimenziójú egészet értelmezi, amely különböző, de egyidejűleg létező szintek meghatározottságaitól van áthatva és „genezisét tekintve különnemű, tehát más-más időben kialakult és másmás törvényszerűségek által mozgatott struktúrák egymásrarétegződéséből alakult ki”.10

Ahhoz, hogy megismerjük ezt a tudatot, nem szűkíthetjük le egyes oldalaira, rétegeire és struktúráira, hanem azt kell megérteni, hogyan termelődik újra egészében. Itt aztán nagyon bonyolult problémakör tárul fel, amelynek felvázolásához e cikk terjedelme nem ad lehetőséget, ezért ehelyütt csak a különböző megközelítésmódok felsorolására szorítkozunk. A társadalmi tudatot vizsgálhatjuk a tudatos és a nem tudatos rétegek viszonyán, vagy az egyéni és a társadalmi tudat kapcsolatán keresztül, de feltárhatjuk az átlag társadalmi egyén tudatának, tehát a megszemélyesített társadalmi viszony tudatának és a személyiség tudatának viszonyát is; ugyanígy nagyítóüveg alá vehetjük a tárgyi tudat és az öntudatosodás korrelációját, a megfigyelő, kontemplatív és a tevékeny tudat kapcsolatát, a tudat reprodukáló és anticipáló tartalmainak vagy leíró és értékelő kijelentéseinek, esetleg visszatükröző és értelmező funkciójának viszonyát stb. Hangsúlyozni kell azonban az általunk felvázolt tudatértelmezés két fontos mozzanatát.

Marx azzal, hogy a tudatot mint a társadalmi szerkezetbe bekapcsolt és e szerkezet változásainak és működésének aktív elemét tárgyalta, leküzdötte az újkori filozófia elvontan ismeretelméleti megközelítési módját. Megszüntette a gnoszeológiai szubjektum és objektum kizárólagos, önálló és független kapcsolatát, és behelyezte