Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az első magyar bibliafordítás egybevetése hasonló cseh szövegekkel

található a „szent szellet” (szentlélek) kifejezés, amelyről Károly Sándor írt meggyőző tanulmányt (Első bibliafordításunk szellet szava, MNy. 1955. 303.). A jellegzetes betűk használatának egyezése is azt bizonyítja, hogy ugyanolyan forrásból másolták, mint a Bécsi-kódexet.

A kódex elején egyházi naptár van (ez a legrégibb magyar kalendárium!), ezt követi a vasárnapi betűknek s az aranyszámoknak a meghatározására szolgáló naptárkerék. A naptárkerék után táblázat következik a mozgó ünnepek kikeresésére.

Már Szily Kálmán felhasználta a naptárkerék alapévét (1415) a kódex fordítása idejének meghatározása (Magyar nyelv, 1907. 291.). Ö az 1416—1435 közti időre helyezi a fordítás Idejét. Miért? Mert csak ezekben az években lehetettt a naptárkereket kényelmesen használni. A naptárkorongon három kör van. A külső körön a vasárnapi betűket (litterae dominicales) látjuk, a középsőn a szökőévek második vasárnapi betűjét, a középső kör az aranyszámot tünteti fel.

Már a naptár s a hozzátartozó naptárkerék mutatja, hogy a könyv liturgikus. Szily Kálmán missalét látott benne. Hogy liturgikus könyvvel van dolgunk, arra Timár Kálmán abból következtet (i. m. 27—28.), hogy Máté evangéliumában (de csak ebben) az egyes ünnepek perikopái, vagyis az egyházi év napjaira rendelt szentírási szakaszok is jegyezve vannak. Feltűnő, hogy a naptárkerék alapéve 1415, holott az rendesen valamely kerek szám szokott lenni. Timár (i. m. 9—10.) több példát hoz fel, ahol a naptárkerék alapéve nem volt kerek szám. Ha a naptárkerék alapéve nem kerek szám, az csak annál inkább elárulja a könyv írásának, készítésének idejét. A mi esetünkben bizonyára maga a bibliafordító vette alapul az 1415-ös évet, s így ezt tekinthetjük a bibliafordítás kezdetének. A naptárkereket s a mozgó ünnepeknek utána következő táblázatát még 1466-ban is lemásolták a Müncheni-kódex be, pedig akkor már nem lehetett használni egyiket sem. Ilyesmire azonban számtalan példa van. így pl. a téti premontrei breviáriumba még 1453-ban is beleillesztették az 1400-as alapévű naptárkereket, pedig ezt akkor már alig használták. Belemásolták, mert az eredeti kéziratban ez így volt, s mert a kódexmásolók sokszor nem értettek a naptárszerkesztéshez. Hogy az evangeliáriumok elsősorban liturgikus célra készültek, arra tanulságos példák éppen a cseh evangeliáriumok. Ezekben az evangélium-fordításon kívül, amelyekből a perikopa-beosztás jóformán sohasem hiányzik9, még egyéb liturgikus szövegeket is találunk: így pl. a Seitenstetteni evangeliáriumban: Pastorale beati Gregorie, Speculum sanctae Mariae Virginis; a Bécsi evangeliáriumban (Evangeliáŕ Vídénský) latin himnuszokat cseh fordítással, továbbá a következő beszédeket: de sancto Chris- tophoro sermo bonus, de purificatione sermo bonus stb.10

A Müncheni-kódex naptárának nyelve, szókincse, helyesírása, kézírása egyezik az egész kódexével. Az evangélium-fordítás szövegében semmi „eretnekség” nincs, a kódex naptára meg teljességgel ellene mond a huszita eredetnek. A naptár ugyanis felöleli a katolikus egyház egész ünnepkörét, ellenben a huszita ünnepeket (pl. Húsz halála napját) egyáltalán nem jelzi. Az 1441. évi Kutná Hora-i articulusok minden huszita egyházra kötelezővé tették Húsz ünnepéi.11 A Müncheni-kódexnek 1416-ból való naptárában ellenben júl. 6-án ez a jelzés van: „Scent peter es s. pal. apostoloc octauaia.” A prágai egyetem még 1417-ben szent vértanúnak jelentette ki Huszt, s még a mérsékeltebb kelyheseknél is külön miséje volt. Mladenovici Péter naplóját (História sanctissimi martyris fo. Hús], melyben leírja Húsz vértanúhalálát, a huszita istentiszteleten felolvasták. Marchiai Jakab is tanúsítja, hogy a moldvai magyar husziták szentnek tartották Huszt (Kardos, i. m. 32.). Ezzel szemben a naptárban ezt látjuk: május 2-án „Vr coronaianac napia”, vagyis Krisztus töviskoronájának ünnepe. Ennek az ünnepnek „svátosti” volt a cseh neve, s Palacký szerint (i. m. III. k. II. r. 262.) Prágában 1437-ben ünnepelték meg utoljára, mert az ereklyék tiszteletét a cseh husziták vetették el először a leghevesebben. A Müncheni-kódex 1466. évi másolója még nem tud az ünnep eltörléséről. Továbbá a naptárban számos Mária-ünnep van, s több szentnek az ünnepe — közöttük van több pápa, püspök, rendalapító is, akiket Húsz a pokolra kárhoztatott. A szokásos vigília-böjtök mind jelezve vannak a naptárban, s a Münchenikódex másolója (2. kéz) a kereszt jelét használta a közbeszúrás jelzésére. Sarlós Boldogasszony ünnepét (júl. 2.) 1441-ben, tehát a huszita mozgalom virágkorában rendelte el az egyház, s íme, ezt is megtaláljuk a huszitának mondott naptárban. Ellenben a husziták által szentként tisztelt Prágai Jeromos kivégzése napján (máj. 30)