Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az első magyar bibliafordítás egybevetése hasonló cseh szövegekkel

tartalmazza a psalteriumot, a Bécsi-kódex pedig a breviáriumnak lekcionáriumát adja a breviárium előtti megosztottságában. Hogy a Bécsi-kódex csakugyan a breviáriumnak a lekcióit tartalmazza, arra világos bizonyíték, hogy benne a biblia ószövetségi könyveinek sorrendje s az egész Makabeus szemelvény a breviáriumi lekciók sorrendje szerint igazodik. íme ez a magyarázata az „eklektikus” eljárásnak. „A Bécsi-kódex fenti rendje

— Ruth könyvének kivételével, ahol Tóbiásnak kellene állania — megfelel a noctur- nális olvasmányok autumnális részének.” (Gálos i. m. 12.)

Legvilágosabban elárulja a Bécsi-kódex lekcionárium-jellegét a Makabeusok könyve. A Vulgatában a Makabeusok könyve az utolsó helyen, Malakiás után áll. A Bécsikódexben Eszter könyve után. Miért? Mert a breviáriumban is ez a sorrendje, s a kódex nem a Vulgata sorrendjét követi, hanem a breviáriumét. Továbbá a Makabeusok könyve nincs egészen lefordítva, hanem csak szemelvényesen. Nos, ezek a szemelvények (II. könyv 7. fej. 1—42, 6. fej. 18—31.) egyeznek a breviáriumi lekciókkal (Timár Kálmán i. m. 49.). A lekcionárium-jelleget az is mutatja, hogy a kispróféták könyveit Jeromos prológusai előzik meg. Szokásban volt ugyanis a kolostorokban, hogy szombati napon az ebédlőben annak a szentírási könyvnek prológusát, praefatióját vagy argumentumát olvasták, melynek olvasását másnap kezdték meg. Valószínű tehát, hogy a Bécsi-kódex szövegei szintén lekcionáriumnak voltak szánva, mégpedig egyúttal az ebédlőben való olvasásra. Erre Timár Kálmán (i. m. 46.) abból következtet, hogy Ruth ős Baruth könyve olyan szentírási darabok, melyeket az ebédidőben olvastak a szerzetesek. Timár azt is állítja (i. m. 47.), hogy a kódex valószínűleg apácák tulajdonában volt, mert Ruth, Judit és Eszter könyve van a kódex elején, míg pl. Ezekiel, Tóbiás vagy Jób könyvének fordítása hiányzik belőle. A lekcionáriumok, ill. az evangeliáriumok fordításában elsősorban a női szerzetesek igényeire voltak tekintettel, a férfiszerzetesek ezeket a szentírási részleteket úgyis latinul olvasták. F. M. Bartoš a cseh bibliafordításokról szóló értekezésében5 határozottan kimondja, hogy a bibliának nemzeti nyelvre való fordítását egyenesen a női szerzetesek tették szükségessé. Szavai szinte szóról szóra ráillenek a magyar viszonyokra is: „Hasonlóan a női kolostorok voltak azok, amelyek az egyházat arra az engedményre kényszerítették, hogy meg- béküljön a vallásos könyvek nemzeti nyelvre való lefordításával. Ezeket az Űjszövat- ségből vették: az ún. evangeliáriumok, vagy helyesebben lekcionáriumok, melyek részletek összefoglalásai; perikopák, melyeket vasárnap és ünnepeken olvastak. . . A ferencesek és a domonkosok fordították le három lekcionáriumunkat, melyeknek szövege fennmaradt: az Olomouci, a Benešovi pap olvasmánya, a Krumloví; női kolostorokból származnak, kb. a 14. század közepéről. Későbbiek a zsoltároknál.” (Fent rámutattunk arra, hogy ez Magyarországon is így volt.)

Gálosnak és Tímárnak szerintünk sikerült megállapítaniuk és bebizonyítaniuk, hogy az Apor-kódex voltaképpen psalterium, a Bécsi-kódex pedig lekcionárium. Ezt Horváth János is elismeri: „Üjabban helyesen állapították meg, hogy mindez olvasmányok voltaképpen breviáriumi szövegek.”6 Ezzel a ténnyel szemben Jakubovichnak ez a kategorikus tagadása mit sem használ: „Legújabban néhány kutatónak (...) azon {,;..) elhibázott felfogása kezd elterjedni, hogy a fennmaradt másolatok és átdolgozások már eredetükre nézve sem bibliafordítások töredékei, hanem szigorúan pápista liturgikus officiumi könyvek (...) kolostori használatra szánt (...) fordításai.”7 Ezzel szemben Gálos (i. m. 8—15.) egész sereg külföldi, a 13. és a 14. századból való psalteriumot és lekcionáriumot sorol fel, amelyeknek a beosztásával az Apor- és Bécsi-kódex feltűnően egyezik. Ilyenek találhatók a Húsz előtti cseh bibliafordítások között is.

A MÜNCHENI-KŰDEX

A Müncheni-kódex8 a négy evangélium fordítását tartalmazza, ezeket később a protestánsok is lefordították, mert a keresztény tanítás legfontosabb könyveinek tartották. 1466. évi másolata maradt fenn, Németi Györgytől, Tatros városából. A négy evangélium fordítása teljes, csak kisebb rövidítések és betoldások vannak benne (I. Nyíri Antal bevezetését az új kiadásban. Bp. 1971). A fordító szóújító is volt, mert olyan szavakat alkotott, amelyek sem előtte, sem utána nem fordulnak elő az irodalomban: pl. kéncseznetek (thesaurisare), címerlet (titulus), császárlat (impérium), negyedlő (tetrarcha), szorgalmazatos (serény). Ugyanúgy, mint a Bécsi-kódexben, itt is meg