Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az első magyar bibliafordítás egybevetése hasonló cseh szövegekkel
a bibliafordító Bálint azonossága csupán a nevek azonosságán alapuló feltevés, Pécsi Tamás és a bibliafordító Tamás pap azonossága sem valószínű. A ferences krónika világosan megmondja, hogy Kamonci Balázsnak Prágából vele együtt visszatért tanulótársai terjesztették a huszita tanokat Kamonc környékén. Tamás és Bálint papok inkább Kamonci Balázsnak lehettek iskolatársai, s mindhárman 1420 után tanulhattak a prágai egyetemen. Ez a feltevés jobban megmagyarázza azt, miért voltak a magyar husziták táboriták. Vallási radikalizmusuk csak 1419 után alakult ki. Pécsi Tamás egyetemi évei alatt (aki 1399-ben iratkozott be) a prágai egyetemen még Wiclif tanait terjesztették, a parázs még csak hamu alatt lappangott. Ha ez így van, akkor Pécsi Tamás és Újlaki Bálint, illetve a bibliafordító Tamás és Bálint papok külön személyek. Ezeknek az ismereteknek a birtokában már nem beszélhetünk Pécsi Tamás és Újlaki Bálint bibliafordítókról, hanem csak Tamás és Bálint papok fordításairól. Hogy az ő munkájuk-e a teljes Szentírás tolmácsolása vagy csak bizonyos részeié, nem tudjuk. Jerney János Keleti utazásom a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett (Pest, 1851. I. k. 107. o.) című munkájában említi, hogy 1620-ban, amikor Jassyban (Jászvásár) az olasz minoriták átvették a magyar hívek gondozását, sok régi magyar könyvet, „eretnek” eredetűt és szelleműt feltüzeltek. Hasonló sors érhette Tamás és Bálint huszita papok bibliáját is? A cseh—magyar kapcsolatok újabb kutatói a fenti kérdésről megállapították: „A prágai egyetem magyarországi hallgatóira vonatkozólag, sajnos, csak hiányosan maradtak fenn adatok. A magyarországi hallgatók nagyobb része a filozófiai (artisztikai) fakultásra iratkozott be, viszont ennek a karnak az anyakönyvei jórészt elvesztek. Megmaradt a bölc;észeti karról a dékánok könyve és a szabad művészetek graduáltjai- nak (baccalaureusok vagy magisterek) a jegyzéke. A jegyzékek az 1367—1588 közti évek adatait tartalmazzák. Ez azonban az egész diákságnak csak elenyészően kis töredéke. A hallgatóknak csak nagyon kis százaléka tette le a vizsgákat és nyert egyetemi fokozatot. A filozófiai és jogi kar fennmaradt anyakönyvei alapján azonban megállapíthatjuk a magyar hallgatók létszámát a filozófiai karon az 1367—1420 közti években, a jogi fakultáson pedig az 1372—1418 közti években . . . Nem találjuk a prágai egyetem feljegyzéseiben a magyarországi huszitizmus másik két neves alakjának, Tamásnak és Bálintnak a nevét sem. Az első magyar biblia fordítói valóazínűleg később voltak az egyetem hallgatói.” (Kovács Endre: Magyar—cseh történelmi kapcsolatok. Bp., 1952. 49—63. Csehül: Kovács—Novotný: Maďari a my. Praha, 1959. 51.) A BÉCSI-KÓDEX A Bécsi-kódex a 14. s a 15. század fordulóján keletkezett kézirat; biztosan tudjuk róla, hogy másolat. Az ószövetségi könyveket tartalmazza a következő sorrendben: Ruth, Judit, Eszter könyve, a Makabeusok könyve (töredékesen], majd az ún. kis- próféták könyvei következnek: Baruth, Dániel, Oziás, Joel, Amos, Abdiás, Jónás, Mi- cheás, Náhum, Habakuk, Zophoniás, Aggeus, Zakariás, Malakiás. A próféták könyvei előtt prológusok vannak. Legvilágosabban elárulja a Bécsi-kódex lekcionárium-jellegét a Makabeusok könyve. nak, s azért a fordítóknak ezt az eljárását „eklektikusának tartották. így különösen Horváth Cyrill (ItK, 1896/10) szerint éppen az ószövetségi könyvek kiválogatásában nyilvánul meg a biblia huszita jellege. A fordítók olyan szentírási részeket válogattak össze, amelyek a zsidó nemzet büntetését, fogságát, számkivetését, de egyúttal szabadulását is hirdetik. Tehát megtaláljuk bennük a hitéhez ragaszkodó két Makabeus testvérnek és hőslelkű anyjuknak vértanúságát, Ruth hűségének, Eleázár állhatatosságának, Judit hősiességének történetét. Ezeknek példájával, sóhajaival vigasztalták magukat a Moldvába kimenekült magyar husziták. Ezzel szemben az újabb kutatások kétségtelenül megállapították, hogy a Bécsi-kódex kolostori használatra (valószínűleg apácák számára) készült lekcionárium.4 Tudnivaló, tiogy mielőtt a breviárium mai alakja kifejlődött, az egyháziak kötelező imádságai — psalmusok, himnuszok, szentírási lekciók, orációk stb. — külön könyvekben voltak szétosztva. Ezek voltak a lekcionáriumok, himnáriumok, antiphonariumok. A 12. századtól kezdve ezekből rövidített foglalatot (breviárium) készítettek. Az Apor-kódex
