Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az első magyar bibliafordítás egybevetése hasonló cseh szövegekkel

nyilvánvaló, ha másutt azt mondja, hogy átvették ezt az elvet a magyar ferencesek és (szerinte később) a lengyel katolikus szerzők. Megfordítva könnyebb elképzelni: a katolikus bibliafordításokban kialakított (jóváhagyott?) írásreformot könnyebben átvehették és továbbfejleszthették a husziták, mert őket kevésbé korlátozták dogmatikus tiltások. Igaz, katolikus részről szintén nem ismerünk olyan írást, amely szentesítené a mellékjeles helyesírást, de nincs kizárva, hogy ez épp a Húsznak tulajdonított De ortog- raphia bohemica. Ezt ma még nem tudjuk bizonyítani, de annyit igen, hogy Húsz előtt a prágai egyetem neveltjei már kísérleteztek a bibliafordítással s a mellékjelek használatával. Az egyik sajátságos kísérlet épp a Bécsi- és Müncheni-kódex egyező helyesírásában van. Ennek a specialitása a č hang jelölése: L és az ö hangé: Q (a csehben egyik sincs meg). A lengyelben ilyen alulra tett vonással jelölik a nazális e hangot: f. Mindez egyszersmind azt jelenti, hogy a magyarban s a lengyelben is átvették a cse- hektől a mellékjeles helyesírás alapelveit, de azt módosították saját hangrendszerük jelölésére. Kniezsa még úgy tudta, hogy Húsz helyesírási traktátusának egy kései másolata maradt fenn, de újabban a cseh szakemberek megkérdőjelezik ennek szerzőségét. (Az is feltehető, hogy a pécsi, majd a krakkói egyetemen vették át a prágai egyetemről származott helyesírást.)

De térjünk vissza a magyar bibliafordításra. A szakemberek a Müncheni-kódex naptárkereke alapján az 1416—1435 évek közé teszik a fordítás korát (MNy. 1907. 205.), Kamoncról és környékéről pedig 1439 nyarán menekültek a husziták Moldvába. Köztük volt a Marchiai Jakab által börtönbe vetett Bálint, belcsényi plébános2, akinek bebörtönzése miatt tört ki a kamonci zendülés. A ferences krónika Tamást is kamonci papnak mondja, de ennek a történelmi adatok ellentmondanak. Debreceni Mátyás királyi közjegyző 1439. augusztus 19-én a lázadás ügyében mind a hat oltáros papot kihallgatta, de Tamás nevű nem volt közöttük3. Bálint papról azt mondja a ferences krónika, hogy később Törökországba ment a huszita tanokat terjeszteni, de a mohamedánok elfogták és elevenen megnyúzták. A másik Moldvába menekült bibliafordítóról, Tamásról pedig azt írja, hogy híveivel együtt Moldvában maradt.

A ferences krónika megemlíti, hogy a bibliát már a Szerémségben fordították, de valószínűleg csak Moldvában fejezték be munkájukat. Egy cseh bibliakutatónak, J. Jire- čeknek 1885-ben jelent meg egy nevezetes értekezése: Über die culturellen Beziehun- gen dér Ungarn und Böhmen und über die ungarischen Hussiten (Magyarország és Csehország kulturális kapcsolatairól és a magyar huszitákról). Az ő adataira támaszkodva azonosították a bibliafordítókat a prágai egyetemen tanult Pécsi Tamással és Ojlaki Bálinttal. Itt korrigálnánk a Jakubovich—Pais szerzőpáros állítását, miszerint Pécsi Tamás és Ojlaki Bálint 1410—1415 között tanultak (!) az egyetemen (Ömagyar olvasókönyv. 246.). Az igazság az, hogy Tamás 1399-ben iratkozott be az egyetemre, Bálint pedig az 1410—12-es években volt ott, így iskolatársak sohasem voltak. Közöttük legalább 10—12 év korkülönbség volt.

Balázs 1437-ben, kamonci plébános korában került az inkvizíció elé, Bálint, belcsényi plébános 1439-ben, de hívei fellázadtak, kiszabadították a börtönből, s vele együtt 1439. augusztus 10-én Moldvába szöktek. így tehát Kamonci Balázs és Bálint, belcsényi plébános körülbelül egykorúak voltak — amint a krónika is mondja. Ámde ha Bálint belcsényi plébánosban Újlaki Bálintot látjuk, akkor nem tudjuk az egykorúságot bizonyítani. Kamonpi Balázs nem szerepel a prágai hallgatók jegyzékében, pedig ha Ojlaki Bálintnak kor- és iskolatársa lett volna, bizonyára ott szerepelne. Ojlaki Bálint 1412- ben lett mester, s akkor már legalább 28 évesnek kellett lennie, tehát 1384 körül született. Bálint papról pedig tudjuk, hogy 1480 körül élt, mert akkor alapították a magyar husziták Csöbörcsököt Besszarábiában, tatár területen, s a város alapítása után néhány évre Bálintot a törökök megnyúzták. Ha Ojlaki Bálint azonos volna Bálint belcsényi plébánossal, akkor feltételezhetnénk, hogy száz évig élt — ez pedig kevésbé valószínű.

Ojlaki Bálintnak Bálint belcsényi plébánossal való azonosítása, mint láttuk, nagy nehézségekbe ütközik. Ámde még bizonytalanabb az a feltevés, hogy Pécsi Tamás azonos a bibliafordító Tamás pappal. Jireček (i. m. 110.) nem tartja valószínűnek ezt a feltevést, de kizártnak sem. Hogy Pécsi Tamás kamonci oltáros pap volt, erre nézve semmi történeti adatunk nincs, ellenkezőleg, amint előbb említettük, az 1439-ben kihallgatott hat oltáros pap közt Tamás nevű egy sem volt. Ha tehát Ojlaki Bálint és