Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az első magyar bibliafordítás egybevetése hasonló cseh szövegekkel

énekelték, hanem először imádságként mondták el a latinul nem tudó apácák és szerzetesek. Azután az evangéliumok fordítása tűnik fel: a Seitenstetteni és a Bécsi evangeliárium (a 14. század második feléből), majd a Benešovi pap olvasókönyve (a 14. század végéről). Az evangéliumok fordítása a nép nyelvére azért látszott fontosnak, mert ezek tartalmazták a kereszténység legfontosabb tételeit. Így keletkezett a négy evangélium fordítása a magyar Müncheni-kódexben, amely az egyetlen pontosan dátu- mozott másolat bibliafordításainkból. (Az eredeti, mint a legtöbb nyelvemlékünk esetében, elveszett. A cseheknél több eredeti maradt meg.) Ebből megtudjuk, hogy Németi György, Hensel Imre fia jegyezte le a moldvai Tatrosban, 1466-ban, tehát több mint száz évvel az első cseh evangéliumok lefordítása után. A források szerint az első teljes c:eh bibliafordítás IV. Károly ösztönzésére jött létre a 14. század második felében. Ez a Leskoveci vagy Drezdai Biblia, melynek eredetije a világháború alatt elégett a löweni könyvtárban, de különböző részletei másolatokban megmaradtak. Terjedelmes (három- kötetes) fordítás a Litoméricei—Tfeboni Biblia (1411—1414), továbbá meg kell említenünk az Olomouci (1417), a Boskovi (1420), az egykötetes Litoméricei Bibliát, a Tábori molnárnő Bibliáját (a 15. sz. közepéről), a Mikulovi, Boökovi, Nymburki, Paderovi, Kladruby-i, Sajhauzi és a Prágai Bibliát. Az utóbbiakat már a Vulgata alapján rendszerezték, a régebbi szövegek felülvizsgálásával. Az első teljes, nyomtatott cseh biblia a Králicei Biblia, amely 1579—1593 között jelent meg, vagyis szinte egyidejűleg Károli Gáspár Vizsolyi Bibliájával (1590).

A fentiekből kitűnik, hogy a bibliát cseh nyelvre nagy számban fordították már Húsz előtt is, folytatták a fordítást a huszita korban is, de egyáltalán nem használták a „huszita biblia” terminológiáját, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a különböző fordításokat előbb a katolikusok, majd a husziták is használták. A legtöbb változatban nincs meg a mellékjeles helyesírás, de az összetett betűk mellett előfordulnak mellékjelesek is (legtöbbször kis százalékban, néha csak elvétve). A mellékjelek használata lassan terjedt el, s csak a 16. században vált általánossá. A helyesírás szempontjából érdekes adalékot közöl Jaroslav Porák említett antológiája a Sajhauzi Bibliából (a 15. sz. első fele). A Biblia végéhez magyarázatot fűztek, hogyan kell olvasni egyes betűket, vagyis hogy ezek írása miben különbözik a régi helyesírástól.

Számos magyar fordító küzdelmes, bonyolult munkáját jelenti, hogyan írják le a latinban nem található hangokat csehül, az eddig nem egységes gyakorlatba milyen újítást vezessenek be, s a legnehezebb: hogyan olvassa el ezt az olvasó? Az olvasó számára írt magyarázatokat egyes szakemberek Húsznak tulajdonították, de ezek inkább a biblia fordítójától származnak; a latin traktátus mellett itt találunk először általánosítva bizonyos helyesírási reformelveket. A huszita korban keletkezett magyarázat legfeltűnőbb sajátsága az, hogy teljesen hiányzik belőle a huszita szellem. (Húsz szinte minden cseh értekezésében és prédikációjában bírálta a hivatalos egyház hibáit, „bűneit”.) A hibák felhánytorgatása nélkül ezt magyarázza a mellékjeles helyesírást nem következetesen alkalmazó fordító: „Když kde nalezneš, ano vmenšeno niečo, gesto gyné nie- které bibié magi, aneb pridáno, gešto niekteré nemagí, aneb niekteré slovo nalezneš promienené, než gest w niektoréch bibléch položeno, nechvátay oprawowati leč se dobre vgistíš prwé starú prawú biblij. Neb tato česká bibié psána gest z dobré staré bibié latinské, gešto gie bylo tri sta let a niekolik a dvadceti.” A nehezen fordítható mondanivaló: „Ha némely régi bibliával összehasonlítva valamit másként találsz, mintegy elvétve vagy hozzátoldva valamit, ne siess a javítással a régi biblia szerint. Mert ez a cseh biblia jó régi latin bibliából készült, amely több mint háromszáz és néhány húsz éves.” Az okoskodás lényege az, hogy nem mindig a régebbi a hiteles, mert néha a latin szöveget is korrigálni kellett. Majd elmondja, hogy a felül pontozott z'-t röviden, a vesszővel jelöltet (ž) hosszan kell ejteni. (Jaroslav Porák: Chr est ómat ie ... 1979. 402.)

A cseh nyelvtörténészek és a régi irodalom kutatói a Vulgatát tartják alapszövegnek, s ennek különböző cseh fordításait hasonlítják össze. így sem a szövegekben, sem a helyesírásban nem mutatkozik felekezeti eltérés. A magyarban a kérdést bonyolítja az a tény, hogy a régebbi katolikus bibliafordítások fBáthory Biblia?) elvesztek a török hódítás idején, vagy talán el sem készültek, mert a középkorban nem volt olyan állandó egyetemi intézményünk, amely az írásbeliséget oly mértékben támogatta volna, mint a prágai vagy a krakkói főiskola. Magyar bibliarészletek fordítását először a Bécsi- és