Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - Morvay Gyula: Vadvizek között

pig is itt fogtok turkálódni, csatangolni a nádasokban, mégse szedtek magatokra egy kis vastagabb takarót.

Vissza is kergette a malacokat a nádasba. Egyenek ott, legeljenek, ha akarnak, túrjanak, hízzanak, ha tudnak, legyen velük akármi, csak otthon ne legyenek, ne fogyasz- szák a szegény ember morzsolt kukoricáját.

Viszontag Marczinkai bácsi ezt mondta:

— Pfű, pfű, de ronda vagy, ne is lássalak, te ronda disznó állat!

Egy malacot vert ki Marczinkai bácsi, az állt előtte: soványan; csomónként kitépett szőre között bogáncsok kéklettek, tokája alatt szakálla nőtt, a szeme csipás volt, oldalát valamilyen gyökér vagy ág felhasította, a forradáson még most is bögölyök ültek, közel találták a vért. Megállt Marczinkai előtt a bestia, nem is röfögött, csak dagasztotta a fekete sarat, és ennyit szólt:

— Hö.

Öreg Öllé János fogta magát, kocsira ült, a kocsioldalba egy kis szalmát vetett, az alá dugta a flóbertpuskát.

Nem volt itt szabad vadászni, mióta a világ áll; nem volt szabad nyulászni, és soha nem is szabad, de ha már megvan az a flóbertpuska, mit csináljon az ember gyereke? Különben is: a felesége is ajánlotta, hogy csak vigye magával a flintát, ki tudja, milyen vadak a malacok.

— Marczinkai bácsi mondta, hogy még a sörét is kevés azokra a bestiákra. Hiszen egészen elvadultak. A köveslágyiak azt mondják: vaddisznók túrják fel a vetéseiket. Vadorzók is járnak erre vadászni.

— Már csak az hibádzik, hogy a mi disznainkat lelődözzék — mondta dühösen öreg Öllé János.

Zötyög a kocsi, ugrál a flóbertpuska a szalma alatt; meleg van, a tájék alszik, csak a rebbenős túzokok járkálnak nagy nyugodtan; tudják, hogy csapatuk mellett három vén túzok áll őrt: megérzik azok a puskás embert messziről.

A kutyát, a gólyát, a vadászt — hajjaj! — jó két kilométerről jelzik; ilyenkor a csapat a levegőbe száll, golyó se éri utol őket. Akkor hát szélnek szemközt eredj neki. A túzok szélnek szemközt is figyel. Nehéz túzokra vadászni!

Az ülésdeszkán az a kutya pénz is eszébe jut az embernek; unszolja őt, nem hagyja békében. Vagy disznó, vagy pénz, majd meglátjuk.

Megy a kocsiúton, amely felül poros, alul kovászos; lovai dagasztják a sarat. Meleg van. Rebeg a levegő; a gulyák lustán suhannak, a nagy folyó partjain álló topolyafák alusznak, gyökerüket hűsítik a folyó friss vizében.

Kaszás sehol; hiszen erre nádasok, vadvizek, rétek vannak, és ott, nagyon messze, ahol szárazabb a talaj, legelők. Gyenge szél fúj; felfelé látszik folyni a csatorna vize, felfelé fodrozza a szél, azért csak lefelé folyik az.

— Tehát meglátjuk: pénz, vagy disznó — mordítja a szót maga elé öreg Öllé.

A vén Demeter Éráz ott áll a folyóparton, kezével a szemét árnyékolja az öreg halászmester; kiált a két halásznak, akik egy szál alsónadrágban húzzák a pocsolyában a hálót. No, most emelkedik ki a háló a halzsíros vízből; ezernyi keszeg villog a hálószemekben, középen azonban néhány nagy harcsa vergődik. Pofájuk olyan, akár a borjaké.

— Hová, öreg János? — kérdezi a halászmester a töltésről.

— Lepuskázok egy malacot. Ehetnékem van — ezt mondja Öllé, de nem többet. A többit úgyis tudja a halászmester. Lekiáltja neki:

— Nem kellene hal? — Mire Öllé a fejét rázza; jobbra-balra ing a nagy bozontos fő, ami azt jelenti: nem kell, kinek kell a hal, hiszen ahhoz még zsír is dukál.

— Nem eszem meg a vízben élő húst! — kiáltja vissza.

— Teszöl hozzá egy csepp zsírt.

De nem. Öreg Öllé nem szereti a vízben termő húst, vagyis a halat; előreszegi a tekintetét, mint a hajós, messzire néz; már a lőcsre akasztotta a gyeplőt, flóbertjét mata- rássza, de ehh! nem lesz ez így jó. Mi itt a puska? Előbb meg kell keresni a disznókat. Füttyenteni kéne? Hát meghallják azok a füttyentést? Vagy tűrje fel gatyaszárát, lacsatoljon a nádasban, ott hívogassa a dögöket? Most legyen itt valaki okos! Mit kell ilyenkor csinálni? Semmi mást, csak amit öreg Öllé csinált; oda kell menni ahhoz a helyhez, ahol másfél esztendővel ezelőtt kitöltötte a kukoricát. No jó. Odament. Ott meg kell állni. Megállt a kocsival, de nem fogta ki a lovakat.