Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - Gál Sándor: Ugye, tudod, Kötáblák némasága (versek)

GÁL SÁNDOR

u

gye tudod

ugye tudod a termés kintfagyott ahogy udvarával jött a hold ahogy fölfénylettek a csillagok az éjszaka megvacogott kéken mint felhő ha fut anyánk szemében félelem árnya ugye ismered ez elosztható övé enyém tied a megpattant szőlőszem gyöngye lecsordul a dérfehér földre s eltűnik miként mi is majdan e tapintható jeges sugarakban

kőtáblák némasága

e hártyásodó szürkület kigőzölög az idő ólomfalából micsoda ezredvégi szorgalom! kiszívja testem melegét fölhabzsolja nyelvem árnyas szavaimat messzi röpíti halálra dermedésre leszek emlékek nélküli múlt megíratlan üzenet porrá omolt kőtáblák némasága