Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - Duba Gyula: A macska fél ez üvegtől IV (regényrészlet) ZSte.
egészen átszellemülsz, ha a régi nyári porról és őszi sarakról beszélsz, költői kifejezésekre ragadtatod magad ... — Ne feledd a havat — mosolygott —, a hó se kutya. .. Menni órákig térdig érő, szűz hóban, először törni benne járható csapást! — Ű ... — nevetett az asszony —, akkor már inkább siléceken. Fák alatt jártak, széles ösvényen, amilyenek az erdei szekérutak, mentek az egyre erősödő emberi hangok felé. Az ösvény végén, valahol a fákon túl hangos beszéd, lárma, gyerekzsivaj és rádiőzene erősödő egyvelege bújt meg. Kánikulában ilyen hangzavar a lágy víz érintését juttatja eszünkbe, ahogy a bőrünket simogatja és átöleli. Az asszony csupa várakozás, azt mondja, azonnal a vízbe megy. A ligetből kilépve egyszerre bontakozott elébük a tó látványa. Fák övezték, mintha avatatlanok elől rejtegetnék. A világoszöld víztükör és a fák mélyzöldje között sárgásfehér övezet húzódott, amelyen szorosan egymás mellett fürdőruhás testek zsúfolódtak össze, a barna bőr látványába színes anyagok foltjai keveredtek, pokrócoké, matracoké, műanyag labdáké. A tó közepén a távolban hosszú, keskeny földnyelv nyúlt a parttól a vízbe, azt is sűrűn megszállták a napozók. Fejek úsztak a vízen, egy helyben lebegtek vagy las an haladtak. A levegű észlelhetően remegett a színes csónakok és gumimatracok felett. Helyet kerestek, és nézegették a napon sülő tömeget. Az asszony egyszerre megállt! — Ott! — suttogta hitetlenkedve. — Nézd! . . . Ritkás bokrok voltak abban az irányban. Játékpályaszerű térséget vettek körül, amelyen néhány meztelen fiatalember labdával játszott. Viháncolva ugráltak és futkároztak, s a meztelenségük úgy látszott, mint váratlan kihívás. — 0, jaj ... — hökkent meg a férfi —, igazad volt, kedves ... Korábban az asszony nevetve kijelentette, hogy amilyen szerencséjük van, első dolguk lesz, hogy a meztelenekbe botlanak. Pedig nem kívánnak találkozni velük. Ismerték és természetesnek vették egymás meztelenségét, de a másokétól idegenkedtek, úgy vélték, hogy a nem intim meztelenség természetellenesen és bántóan hat, semmivel nem indokolt. A helyzeten később sokat nevettek, és napokig szórakoztatta őket. A meztelen fiatalemberek jelenlétében és gondtalan játékában volt valami hihetetlen, álomszerű. Groteszk látomásnak tűntek fel, ahogy szökellve, ugrálva és csattogva ütik a bőrlabdát, tomporuk világos, ágyékuk sötét színű foltja és a hímvesszőjük valószínűt- lenül riasztja a tekintetet . . . Kínosabb, mint amikor a villamoson összepréselődött tömegben ketten szenvedélyesen csókolóznak ... — Gyerünk innen — mondta gyorsan az asszony, egymásra néztek, és nevetniük kellett megrökönyödött ábrázatukon. — Ez nem lehet igaz . .. A férfi a játszóteret elkerülve, elindult a part mentén vezető úton a félsziget irányában. A kavicsos út mentén sűrűn feküdtek, ültek és álldogáltak a strandolok, egyesek színes fürdőruhában, sokan egészen világos, testszínű fürdőnadrágban. A meztelen labdázók látványától megzavarodva alig érzékelték a többieket, szabad helyet kerestek közöttük, de jóformán meg sem nézték őket; üres foltot kerestek a testek tömegében, ahová a pokrócukat leteríthetnék. A férfit az asszony suttogó hangja állította meg. — Ne menjünk tovább, forduljunk vissza! Itt vannak. A férfi megállt, feltekintett és egyenesen szembenézett egy középkorú, kövér, meztelen emberrel, akinek nagy lelógó hasa egészen elfedte ágyékát. A kövér nudista közömbös egykedvűséggel bámulta őket, az érdeklődés vagy zavar legcsekélyebb jele nélkül. A férfi meghökkent, zavart lett, és önkéntelenül megfogta az asszony kezét. S még ugyanabban a pillanatban váratlan és megdöbbenést keltő felfedezést tett: akiket testszínű fürdőruhásoknak vélt, csupa meztelen ember. Ülnek és feküsznek a legkülönfélébb helyzetekben, a hasukon, a hátukon és oldalukon, guggolnak és hemperegnek, s közben nem törődnek felfedett és nevetségessé vált testükkel. Néhányan kisebb csoportokban beszélgetnek, szemben állva egymással, keresztbefont karral, csípőre tett kézzel, mellüket vakarva, bőrüket dörzsölve, férfiak és nők vegyesen. A közelben egy sovány férfi lábát széttárva ül pokrócán, szemét kezével beárnyékolva a vizet nézi, bőre még fehér, hullámokat vet ösztövér bordáin. Egy csupasz párocska a köves
