Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - Duba Gyula: A macska fél ez üvegtől IV (regényrészlet) ZSte.
naszét meredezett, kerek piros arca jóságosán ragyogott. Mosolytalanul beszélt most is, mint mindig. — A felesége nagyszerű ember, jó uram... — kezdte, miután teste hullámzása megnyugodott a fotelben. — De vigyázni kell rá, fogadja jó tanácsomat. Érzékeny lélek, finom, mint általában a nemes anyagok. Jó lélek, de igényes, érteni kell a természetét! Magának, jó uram, olyan felesége van, aki végtelenül boldoggá teszi, ha megérti és méltányolja őt... Megérezte volna a vénasszony, hogy nem mindennapi dolog történt?, kérdezte magától a férfi. — Belus néni, maga lélektani előadást tart nekem a feleségemről? — mosolygott kesernyésen. — Ki ismerheti jobban, mint én? —■ A felesége nagyon tud szeretni — folytatta zavartalanul —, akit szeret, azért mindent megtesz, és feláldozza magát az érdekében. Kevés nő tud így szeretni, ilyen őszintén és önzetlenül. De cserébe őt is szeretni kell, nagyon vágyódik a szeretet után. Nem mutatja, ám rettenetesen vágyódik utána, de akit szeret, annak nem beszél róla, mert nem akarja, hogy kötelességtudásból vagy szánalomból szeressék. Mert amellett büszke és önérzetes. Az önérzete arra alapul, hogy ő maga becsületes, tiszta és igazságos, ezért elvárja, hogy vele szemben is becsületesek és igazságosak legyenek. Helytelen a gyerek előtt, gondolta a férfi, ilyen nyíltan ... A gyerek viszont így gondolkodott magában: Igaza van Belus néninek, de apu ezt nem tudhatja, mert ő másfajta igazságokat ismer, ezért nem érthetik egymást anyuval . . . Könyv volt a kezében, Jókai Szeretve mind a vérpadig című regényét olvasta. A felnőttek beszélgetése közben úgy tett, mintha olvasna, de közben rájuk figyelt. — Nagyon szeresse a feleségét, jó uram .... — Belus néni komolyan készülődött, hogy felkel a fotelból, de első próbálkozásra nem sikerült neki. Kezével megtámasztotta magát a fotel karján, feltornázta súlyos testét; egyszer visszasüppedt, másodszorra sikerült felállnia. — Ég magukkal, jó uram! ... Szervusz, kedveském! — búcsúzott, és lassú, súlyos léptekkel elvonult. — Hideg van itt — mondta elmenőben—, nem fűt a Lola férje, eltűnt a gazember. Tűrik a hideget, szegénykéim. . . Gyere le hozzám, kedveském — mondta a gyereknek —, itt a lelked is kifagy egész nap, de nálam felmelegszel... — Talán majd este — válaszolt a gyerek —, ha anyu hazajön. Vele lemegyek. — Hát persze — helyeselt Belus néni —, majd anyuval. .. 3 Az orvos az autóban megkérdezte az asszonytól, hogy érzi magát. — Szédülök és hányingerem van — felelte. — Könnyelmű volt, gyerekesen viselkedett — folytatta az orvos —, nyugodtan mondhatnám, hogy felnőtt emberhez méltatlan meggondolatlanságot követett el. A bevett gyógyszerek nem okoznak komoly bántalmakat, csupán alapos gyomorrontást ... Ha komolyan gondolta, amit tett, akkor tévedett, ezeknek nincs halálos hatásuk, nagy bajt okozni erőtlenek. Persze . .. elég baj egy alapos gyomormosás .. .. Az asszony sírni kezdett. Egész testét rázta a zokogás és a rosszullét. — Istenem, de nagyon rosszul vagyok — nyöszörgött. — Elmúlik, ne féljen. Semmi baja nem lehet. Cudarul érzi magát, de nincs életveszélyben. Megbánta, amit tett? — Meg akartam halni — suttogta az asszony —, nem tehettem mást. Nem láttam kiutat, és .. . igazán nem tehettem mást! ... — Életveszélyben van anyu? — kérdezte a gyerek. — Nincs életveszélyben, ne félj! Idegében jött a segítség. Nemsokára hazajön. — Én is azt hiszem — mondta, mint egy felnőtt —, gyomormosás után hazajön. — Honnan tudod, hogy gyomormosást kap? — Tanultuk... — mondta a gyerek. Mennyi mindent tud, anélkül, hogy sejtenénk, gondolta. Most mit érez, miről gon
