Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - Zs. Nagy Lajos: Díszbeszéd, Bogáncsok (versek)
Ide a gukkert! Nézzünk egyszer robbanni kész, bolond fejünkbe! Gondoljátok meg jól a dolgot: magunk vagyunk a Fényes Veremben. Fácánok, rigók, denevérek klubunk dicsérik énekelve, alligátorok tátott szájjal bámulnak minket térdepelve. Irigyen szólnak körülöttünk a csillagok, galaktikák, mert végre, végre kitaláltuk, hogy bennünk lakik a Világ. Szüzek, legények, szép szipirtyók, tessék e klubba lépni hát! bogáncsok bogáncsok fönt a szekrény tetején mellettük ketyeg a villanyóra más szóval a civilizáció már csak a bíbicek meg a vadkacsák és a partifecskék serege hiányzik továbbá az estéli harangszó a hazatérő lomha marhacsorda a vályogvető szorgalmas cigányok a kenderáztatók szaga minden elsüllyedt e rézköcsögben csupán a büszke bogáncsok virulnak könyvek fölött és újságok fölött és alkonypiros szőnyegek fölött kint hull a hó és fázik bent a fény ki sem nézek a párás ablakon úgyis tudom hogy fehér fénybe süppedt mi egykor zöld volt halványkék lila a zúgó erdő fácános csalit a csirkegombák hűvös birodalma s a szalmasárga szőcei szamócás a szarkafészkek felszálltak az égbe elsüllyedt a kút s a barna vályú a seregéllyel megvert szőke domb
