Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - Zs. Nagy Lajos: Díszbeszéd, Bogáncsok (versek)
minden elsüllyedt e rézköcsögben csak ez a néhány szúrós vadbogáncs hét szál elzüllött kulturált virág dicsőségemnek száraz csokrétája csak ez maradt csak ez él integet csupa jó szándék fáradt indulat hát ez maradt a berekből a rétből a bíbicek vijjogó énekéből alatta költők kornyikálnak máglyán rekedten mert a füst kaparja torkuk megvárom míg az ölfák lángra kapnak kigyulladnak a karikási kazlak felizzanak a bokrok és a fák micsoda tüzet szítnak e bogáncsok mekkora tűz kell míg elhamvad az ifjúság Köszörűs
/
